Tegnap jött a szomorú és már józan ésszel várható hír, miszerint Balmoral-ban békésen elaludt II. Erzsébet.
Nem vagyok brit, szabadnak nem mondható, a demokráciára vágyó de azt csak kóstolgató és immáron elvesztő országban nőttem fel.Az angol történelemről annyit ismertem amit az iskolai történelmi tanulmányok során megtanulhattam, majd olvasmányélményeimmel bővítve kiegészítettem.
Sok ok miatt Angliába költöztem lassan négy éve és idegenként kezdve lassan közelebbről, mélyebben megismerve a népet lassan egy vagyok közülük. Járom a szűk és távolabbi környezetemet, a sziget historikus helyeit és egyre többet tudok arról, ami itt zajlott a közel- és régmúltban. Az ősi majd anglo-saxon, római, viking majd a normann és az új idők történelme, tanulságai gyarapították ismereteimet, tudásomat. Az első királyoktól kezdve rengeteg szörnyűség, vér, gyalázat, elnyomás, mint bárhol másutt a történelmi idők folyamán.
Aztán nagy váltás Trafalgár után, mikortól világuralmi/hatalmi tényező lett az ország. A vörös kabátosok visszataszító, a gyarmatosítás során elkövetett tettei Írországban, Skóciában majd szerte világban, majd rossz politikai döntések miatti sok szomorúság és szenvedés és persze pozitív, szép történetek is. Régebben csak a társadalom tetején élőknek, aztán a modernizálódó világban egyre szélesebb rétegeknek jutó normális élet.
Történt a múlt század közepén, mikor épp csak elhallgattak a fegyverek, hogy meghalt V. György és a még szinte gyerekkorban lévő nagyobbik leánya Erzsébet került a trónra II. Erzsébet királynőként.
Fiatal, törékeny nő aki azt ígérte népének hogy szolgálni fogja legjobb tudása és képességei szerint. Körülötte meglett férfiak a politikában, az udvarban egy olyan világban ahol a nő szerepe még mindig szinte csak az volt hogy árnyékként kiszolgálja a férfit. Ugyan már az első nőjogi mozgalmak elindultak régen és részeredmények voltak de patriarchális világ volt még.
Ez a vékony nő kellett tárgyaljon a nagy ravasz róka Churchill-el aztán hosszú élete során tucatnyi más miniszterelnökkel. Éppen Kenyában érte a hír apja haláláról, amely ország később több másikkal együtt kivált a brit gyarmatbirodalomból, de a királynő emberi, összekovácsoló, bölcs tárgyalókészségének és diplomáciai érzékének köszönhetően továbbra is tisztelték benne a királynőt és a brit nemzetközösségben sok nagyszerű eredményt értek el. Ő volt az, aki igyekezett a történelem során keletkezett árkokat betemetni, szinte megoldhatatlan feszültségeket áthidalni, egykor ádáz haragban állókat lecsillapítani, normális világot hozni.
Nézem a BBC tudósításait. Gyászban az Egyesült Királyság, mindenhonnan jönnek csokor virággal, kézzel írt búcsúlevelekkel, Angliában, Skóciában a királyi kastélyok kerítéseihez az egyszerű emberek, akik tisztelték Benne a királynőt, az embert, a családtagot, ahogy sokat megfogalmazták.
A Buckingham palota előtt Dublini ír házaspár szabadságon Londonban tisztelettel búcsúztatta, folyamatosan búcsúztatják a skótok Balmoralban. Zúgnak a harangok, dördülnek a halál ágyúi szerte az országban 96 lövést leadva az elment Királynő életkorának tisztelegve a több száz éves hagyománynak megfelelően. Sorra fejezik ki részvétüket a világ vezetői, az egykori gyarmatok vezetői és Putyin elnök is.
Korszakos személyiség, négy gyermek édesanyja, életét a feladatnak szentelő és annak megfelelt különleges összetartó személyiség volt, aki még azt is elnézte bájos huncut humorral Paddingtonnak hogy a teáskanna csőréből ivott a találkozásukkor.
Megfogott a személyisége, tisztelem azt amit hosszú, eredményes élete alatt véghez vitt, példát mutatott vezetői nagyságból, emberségből, kitartásból, a népe szolgálatából.
Sok ostoba, vicceskedő, bugyuta kommentet olvasok magyar honfitársaimtól Bözsi nénizve azt az ikonikus nőt, akinek nagyon sokan a nyomába sem érhetnek.
Nem szeretnék monarchiát a saját hazámban ahol lassan anarchia lesz egy fasizálódó, korlátlanul rabló, hazudozó hitvány vezetéssel. Mindössze hasonló nagy formátumú vezetőt, vezetőket kívánnék 70-100 évig, hogy esély lehessen normális világot teremteni/visszaállítani a szülőhazámban.
Valamiért az az érzésem itt maradok még jó ideig, élvezve az alkotmányos demokrácia adta normális tradicionálisan angol életet, ahol az emberek közt nem téma a politika, a vallás, a különbözőség. Békében megfér egymás mellett a keleti, indiai, afgán, afrikai, a meleg, a transzvesztita, a kopasz, a lobogó hajú, legyen az kék, zöld vagy piros, a tetovált, a bármilyen, mert a normális világ ilyen.
Tisztelet és legyen örök béke az Övé. A világ és porszemként én is köszönjük amit tett. RIP
