Ez a nap is úgy indult, mint minden másik. A nap már felébresztett az ébresztő előtt vagy egy órával, osztán megcsörrent, felkeltem, tusolás, borotválkozás, könnyű reggeli, készülődés és indulás a rendelőbe.

A COVID helyzet miatt rutin ellátás elvileg alig van, csak sürgősség, ami persze teljességgel tarthatatlan, hiszen a tulajdonosok minden ijesztő és én inkább behívom konzultációra, nehogy elbagatellizálva nagyobb legyen a baj.

Mára egy a bal hátsó lábára régóta sántító, gyógyszerre nem igazán reagáló 10 éves kicsit demens staffi röntgenre érkezik. A beérkezett kutya az előkészített férőhelyre kerül én folytatom a konzultációkat, majd erős, fojtó szag csapja meg az orrom és nem reagálnak a nővérek a hívásra. Hamar kiderül az ok. Rosie telerottyintotta a férőhelyét, szinte nyakig szaros. A lányok éppen próbálnak szalonképes kutyát csinálni belőle, minden úszik a végtermékben.

No persze most nincs lottószelvény a közelben.

Beérkezik a bélsárpangás (egy hete nem volt produkció) miatt behívott macskakliens is. A vastagbele a belek mozgatását szabályozó idegközpontok abnormális működése miatt tele a megrekedt tartalommal. Gazdi a megbeszéltek ellenére nem szólt, mikor kifogyott a gyógyszerekből, várt. Frissen végzett kolléganőm kezdte volna a vénakanült a vénába juttatni, míg én még konzultáltam, de rutintalansága és a többszöri próbálkozás miatt a macskát sikerült megközelíthetetlenné bőszíteni. Hurrá.

A délelőtti konzik után Rosie vérét gyorsan levettük, házi laborban hamar kész az eredmény. Minden paramétere rendben, így indulhat a bódítás. Könnyen, gyorsan ellazul, kanül kerül a lábába, kicsit mélyítünk a bódulaton és kattog a röntgen. Bal csípője és a térde is arthrotikus, térdszalag stabil, de csak recseg a térde (porcsérülés ?).

Megkapja az ébresztő injekciót. Lassabban ébred az átlagnál és nagyon elhagyja magát. Csak áll a sarokban bambán, vagy a rácsnak támasztott orral. Gyorsan letakartatom a rácsot törölközővel, hogy sötétben, nyugodtan ébredjen.

Elkezdjük a cica kezelését is. Bódító beadását az öreg rögzítési technikám segítségével zokszó nélkül viseli.

A szedált állt vénájába gond nélkül suhan a kanül, kis mélyítés, majd maszkon oxigén indul.

A szükséges eszközök előkészítve. langyos víz, paraffin, katéter, 50 ml-es fecskendők, magfogó híján hosszú érfogó. Maszk, műanyag kötény és a combjaim közé a vödör.

A katétert lassan, óvatosan a végbélbe vezetem miután egy adag folyadékkal előkészítettem a terepet. No persze ilyenkor derül ki, hogy a katéter csatlakozása nem passzol az ötvenes fecsihez. No para, kérek egy 20 ml térfogatút.

Lassú óvatos befecskendezés, fogóval enyhe tágítás, hogy legyen helye a levált darabkáknak a külvilágra érkezni. Ujjaimmal óvatosan masszírozgatom a közel 30 cm hosszú 3 cm vastag összeállt tartalmat. Beöntés, kisurranás, beöntés, kisurranás, a vödör időnként megbillen, csúszik a kötényen a paraffinnak köszönhetően.

A procedúra félidejében a földre csusszan, oldalra dől és tengert, barna tengert képez, szagosat. Gyorsan törlőkendők fedik a földön landolt anyagot.

A művelet finoman addig folytatódik, míg kis, már üríthető méretű darabkákra sikerült szétszednem a nagy hurkát a hasfalon keresztül masszírozva a belet.

A szegény jószág hátsó fele merő iszap, hát a katéter végbélből való kihúzása után irány a tisztasági fürdő, míg újra szalonképessé válik. Nem ébresztjük, hanem félbódult állapotban megy a pumpa segítségével az infúzió még pár órán át.

Rosie még mindig kótyagos, kiviszem a hátsó udvarba sétálni. Mint a delíriumos állapotú részeg, csak áll bambán, a lépcsőket nem igazán érzékeli, lassan jön ki a bódulatból és akkor még nem tudjuk mi a baj a koponyáján belül. Az egy másik kihívás.

A szag lassan enyhül, a padlók tiszták, az étvágyunk némiképp csökkent ebéd előtt.

Micsoda egy sza...s nap volt ez a mai.

Mert szép élet az állatorvos élet. Kicsit véres, kicsit pisis, kicsit kakás, sokszor szagos, de eszembe sem jutna másra cserélni.