Folytatandó az 1984-es téli történeteket hadd említsek egy disznó sztorit.

Abban az évben még az államvizsga előtt intézeti gyakorlatomat töltöttem az Országos Állategészségügyi Intézetben, ahol a patológiai osztályon S. Tibor csodálatos nagy tudású tanárom, később kollégám a Kórbonctani Tanszéken boncolás során egy olyan, nem mondjuk ki sertéskórban a Kőrösök árteréből származó sertéshullában demonstrálta a patológiai jellemzőket. Ez Júliusban történt és ahogy minket tanítottak ez a betegség akkor Magyarországon nem volt (később már tudtuk bejelentve).

Szóval mert hogy téli rege, e kis előzetes után eljutottunk a hideg fagyos télig, amikor is jött a hivatalos kirendelő levél a megyei állategészségügyi állomástól, hogy december 16-án meg kell jelennem a megye egyik a Dráva melletti sertéstelepén kötelező sertésoltásban való részvételhez. Abban az időben a kar még szinte félkatonai szervezetként működött és járványhelyzetben mikor kirendeltek valakit egy járványtani feladat ellátására, akkor nem volt apelláta, menni és csinálni kellett a kiosztott feladatot, hogy meg lehessen előzni egy járvány tovaterjedését vagy fel lehessen számolni azt, legyen az Száj- és körömfájás vagy a nem mondjuk ki a nevét (Klasszikus sertéspestis).

Vigyek magammal fehér köpenyt, gumicsizmát, fecskendőt (akkoriban nem volt még egyszer használatos csak gumidugós üveg fecsi) és 3 db 35 mm-es tűt (ezek kifőzendő elkopásig használatos tűk voltak).

Felöltöztem alaposan, alulra az akkoriban a vasutasoknak és katonáknak rendszeresített vattabélésű nadrágba bújva, felül is sok rétegbe burkoltan beültem a Zénóba (Trabant 601) és irány a megadott célpont. Többünket kirendeltek és az eligazítás után megkaptuk az oltóanyagot és hajrá hegyibe elkezdtük oltani disznókat a nyakba szúrva. Mondanom sem kell, hogy a vastag nyaki zsírrétegen a 35 mm hosszú tű bizony nem ment keresztül és az oltóanyag a zsírból nem gondolom, hogy korrekt módon felszívódott volna, de akkor ezen még nem gondolkodtunk, csak tettük, amit kiosztottak feladatként. A segédkezők rögzítették a süldőket, kocákat, hogy haladhassunk és emberi időben végezzünk a 2000 állat oltásával. Csikorgó hideg volt odakint, az ólakban sertéstrágya szagú, gőzölgő meleg. Egyik oltásra felkészülve a lában alatt a hígtrágya akna fedőrácsa megbillent és én két lábbal nem csak a földön álltam, hanem térdig süllyedtem a gőzölgő bűzös matériába, úgy, hogy a csizmáim megteltek. Melegnek, kellemes meleg volt, de..

Kiürítettem a csizmákat, de váltózokni vagy kapca nem volt nálam cseréhez, hát folytattam a munkát amíg nem végeztünk. Még világosban tudtam hazaindulni. A Trabant nem a jó fűtéséről volt híres, de a történések miatt lehúzott ablakkal tudtam csak menni, mert a trágyaszag igencsak facsarta az orromat. Szinte csonttá fagyott fülekkel, arcomra fagyott ábrázattal értem haza. Arra már nem emlékszem, hogy a nem éppen nemes matériával átitatott nadrág és zokni milyen sorsra jutott.

Mondanom sem kell, hogy ez az akció nem sok értelemmel bírt, mert ugyan gyűrűoltásként lokalizálnia kellett volna a kórt, de ez nem volt igazán sikeres és végső megoldásként a telepen tartott összes sertést leölték és fertőtlenítőszerrel lelocsolva elföldelték.

Kisfiú koromban Nagypeterden disznóöléskor megtréfáltak azzal hogy én foghattam szúráskor a disznó farkát. 

A jószág még bökés után lépett párat engem magával rántva. Akkor kicsit sáros lettem, de ez kutya füle volt ahhoz képest mikor szaros lettem oltás közben.

Régi, múltba vesző emlékek a télből, az én téli regéim imigyen érnek véget.

No akkor vegyük kézbe újra a fonalat 1984 telét felidézve. Mint az első szösszenetben említettem, cudar kemény tél volt, hatalmas hóval.

Karácsony éjjelén kopogtatnak az ablakomon. A meleg takaró alól didergősen kibújva hirtelen azt sem tudom hol és ki is vagyok. Odakint mondja a hírvivő, hogy doktor gyűjjön, mert baj van az elletőben. Gyorsan magamra kapkodom a ruhám hogy mielőbb ott legyek és segíthessek a bajba jutott jószágon. Gyalog megyek, mert csak pár száz méterre van a telep, szakállamra ráfagy a leheletem, fejem körül párafelhő ahogy sietek.

A telepre belépve balra az ellető, ahol az állatorvosi szoba is van. Mindenre felkészülve lépek be a tehénkék által kellemesre fűtött elletőbe és keresem a betegem,mire a gondozó mondja, hogy hiszen csak kiégett az égő, azt kéne kicserélni. Minden apró és nagyobb szent hangos említése kavarog a fejemben és cifráznám, de inkább csak kényszeredetten nevetek a szeretet és béke jegyében, te legközelebb eszükbe ne jusson ezért kirángatni az ágyból !

Egy más napon a telepet végigjárva látom hogy a Tak 7-es takarmánykiosztó utánfutós gép elakadt a kifutók közötti kanyarban. A sofőr kínlódik a csikorgós, fagyos télben. Odacammogok és megoldást keresve a közelben talált síndarabbal kiütöm a csapszeget ami az utánfutót rögzíti a géphez, hogy más szögből ráállva tovább tudjon haladni. Az akció sikeresnek bizonyult, a fémez eldobva megyek vissza az elletőbe, mikor utánam szólnak hogy nézzek már hátra mert valami nem stimmel. Visszafordulva látom, hogy a havon vörös csík vezet vissza a síndarabig. A nagy hidegben fel sem tűnt, hogy a szűz kézzel megfogott fém eldobásakor a tenyerem ráfagyott bőre is távozott. A melegbe érve bizony már éreztem és vitustáncot járva dicsértem magam.

Más alkalommal megint jönnek, kopogtatnak hogy  nagy a baj, jöjjek már. A félig zárt tartású telepen az egyik kifutóban az itatóvályú környékén a lebetonozott terület lefagyott és az itató felé tülekedő tehenek körül az egyik szerencsétlenül oldalra fordult csúszás közben és a lendülettől hanyatt belehuppant a beton itatóvályúba.

Égnek álló lábakkal, fejét próbálta a víz felett tartani. Nem tudták kiszedni a szegény párát. Traktorral nem lehetett bemenni, a ló meg nem volt hajlandó közel farolni a tehénkéhez, ráadásul a lóhoz közelebbi lábakra próbáltak kötelet kötni, hogy kifordítsák, ami csak lábtörést produkált volna. Hozattam hosszabb köteleket és a távolabbi lábakra felrakott kötelet a lóval óvatosan húzatva kifordítottuk az átfagyott foltos tejelőt. Lassan bevezettük a legközelebbi istállórészre, hogy átmelegedhessen. Másnap a kialakult mellhártyagyulladás miatt kényszervágásra utaltam hiszen sajnos menthetetlen volt.

December elején-közepén derült ki hogy abban az évben még nem történt meg az éves kötelező tuberculin tesztelés. Megrendeltem az anyagot az akkori Phylaxiától, ami postán érkezett pár nap múlva. Le kellett szűrni az 500 tejelő tehenet és az üszőtelepen elhelyezett üszőket is.

Az üszőtelep egy régi majorépületben volt Peterd-pusztán. Első vizitem alkalmával megdöbbentem azon hogy a jószágok csánkon kúszva tudnak csak kijönni az istállóból, mert évek óta nem takarították ki a felgyülemlett trágyát, ami megemelte a padozat szintjét.

Nagyobb szakmai döbbenetet az okozott, mikor konstatáltam hogy az állomány minden egyede súlyos, hatalmas bőrterületeket érintő tarlósömör gombafertőzésben szenved. Ott voltak a foltok a gondozókon is, hiszen állatról, emberre terjedő nyavalyáról van szó. A tuberculin tesztanyag mellé gyorsan megrendeltem az orosz LTF vakcinát is, ami 100 ml-es palackokban érkezett.

Karácsony előtt egy nappal nekiláttunk a jeges, fagyos szélben. A gondozók terelték az oltófolyosóba a marhákat és egyenként elrekesztve szúrtuk a tesztanyagot a nyak bőrébe szőrnyírást után (hogy a bírálatkor 72 óra múlva tudjuk hova szúrtunk), másik bőrterület alá ment az oltás. Vastagon felöltözve fehér köpenyem zsebébe volt a gombavakcina. Kis idő után a zsebem formára fagyott és könnyű volt cserélni a palackokat. Alaposan átfagyva, dideregve nyugtáztuk a nap végére, hogy nincs más hátra, mint elbírálni a tesztet 3 nap múlva.

Jó mulatság férfi munka volt mondhatnók, de akkor nem ezt éreztük, hanem valami egészen mást.

Rég volt, de igaz, hiszen én éltem át párommal és őriztük meg emlékeink között.

Már éppen megszáradt a tinta a diplomámon. Beléptem a vidéki gyakorló állatorvosok akkor még egységes, összetartó családjába, üzemi állatorvos gyakornokként.

Korábbról már ismertem a gazdaság főállatorvosát Gy Laci bátyámat, aki mentorom lett volna, de sajnálatos módon közbeszólt az élet és szerencsésen túlélt szívizom infarktusa miatt nem dolgozott. Hatalmas fejes az ismeretlenbe, a mély vízbe. Öt év kemény tanulás után szinte semmi gyakorlati tapasztalattal az 500-as Holstein tejelő tehenészet és 500 kocás sertéstelep ellátó üzemi állatorvos gyakornokaként.

Október 15-ét írtunk mikor elkezdtem és a munka örvényként beszippantott. Hamar lett tél, már sok kezdeti sikeren kudarcon túl voltam.

Szolgálati lakásunkban (egykori Montenegro nyári kastélynak mondták, bár nem találtam korrekt információt) még nem volt fűtés, de már megrendeltem a kerület erdészetétől a tűzifát, amit a nappalink ablakából láttunk szépen felhalmozva a kastély melletti kiszolgáló épület oldalára szépen elrendezve. Abban a kis épületben a marhatelepen dolgozó S. Béla és felesége laktak. Állandóan szemmel tartottuk a még fel nem vágott szép száraz akácot, nehogy megcsappanjon a mennyisége. Kaptunk egy kis csikókályhát kezdetnek, ami a hálószoba fűtését volt hivatott ellátni, de nemeséknél a belmagasság 4 méter körül volt, ami nem tette könnyűvé a kifűtést.

Kezdett az idő cudarodni, didergőssé válni, hát elkezdtem felvágni a fát a frissen vásárolt kézi svéd fűrésszel. Kemény küzdelem volt a panelban felnőtt kéznek, míg nem egy napon Mari néni, aki szintén a tehenészet dolgozója volt hazafelé mellettem elhaladva hamiskás mosollyal azt mondta. Ugyan már doktor ez nem a maga kezének való munka, hadd vágjuk föl mi a fiammal.

Büszkeségem miatt kicsit ugyan szabadkoztam, de azért könnyen meggyőzött.

Ők ketten bizony könnyen, gyorsan felkuglizták, aztán lehordtuk az S. Béláék alatti pincébe. No így szépen felvágott állapotában már bizony el el tűnt belőle.

Időközben megérkezett a Zalaegerszegi cserépkályha építő csapat is és elkezdték rakni a cserépkályhát a nappaliba. Én balga megkínáltam őket jófajta pálinkával és ott is hagytam velük a butilkát. Látszólag szépen meg is építették a míves kályhát. Örömünkben begyújtottunk, de a lakás hamar úgy megtelt füsttel, hogy nem láttuk egymást és ki kellett mennünk az udvarra, míg kiszellőztetjük. Füstölt az istenadta mindenhol. Mit csinálhattam volna, ahol füstölt az otthagyott anyagmaradékkal újratapasztottam. Innentől már békésen duruzsolt, kellemes meleget ontva.

Feleségem bejárt a kb 15 km-re lévő Pécsre az egyetemre, én kora reggeltől késő estig dolgoztam, ezért mire hazaértünk bizony hideg volt.

Késő ősszel, kora télen kedvesem a vizsgáira készülve otthon volt. Egy este mikor hazaértem azzal fogadott, hogy elviselhetetlen a zaj amit a télire besurranó mindenhol zizegő legyek produkálnak. Az ablakok között, a csillárbúrában járták zajos haláltáncukat dobhártyaszaggató hangot produkálva. Elővettem egy Chemotoxot (akkori rovarirtó spray) befújtam alaposan a lakrészeket és elmentünk egyet sétálni mert a szaga borzasztóan erős, irritáló volt. Szinte harci gáz ellenünk is. Fél óra jóleső séta után hazaérve tágra nyitottuk az ablakokat és elképedve láttuk, hogy a padlót 1-2 cm vastagságban légytetemek borítják. Komoly nagyzenekart irtottunk ki.

Az egyre hidegebbre való tekintettel a kastély belső folyosójára a bejárati ajtó mellé halmoztunk fel a fából, hogy kéznél legyen. Akkortájban költözött a szomszéd lakrészbe a kerület új gombászati ágazatvezetője. Személyesen még nem volt szerencsénk egymáshoz, de egy nap arra értem haza, hogy a fából bizony hiányzik, a helyén egy cédulkán köszönte meg, hogy kölcsön vehetett egy kis tüzelőt. Később megismerkedtünk és jóban voltunk. Mentünk bele a télbe, közelgett a karácsony, leesett az első hó. Napközben is mínusz 20-25 fokok voltak. Megvettük életünk első ebbe a lakásba szánt sudár karácsonyfáját és szépen feldíszítettük. Fagyos idők jártak, a Trabantra, ha éjjel ónos eső esett, jégrétegként reggelre ráfagyott, amit szekercében tudtam megkezdeni és lassan lefejteni. Reggelente Bélánk gyakran segített életre kelteni a motort, mert az didergős volt bizony. Jó szolgálatot tett a gyertyát kivéve a hengerbe juttatott fagyasztó spray. Nagyot  robbanva könnyen indult a szegény pára.

Karácsony másnapján a marhatelep portáján kávéztak a népek. Mikor beléptem Mari néni rám nézett és azt mondta: Karcsikám, doktorunk maguk jól kib--k velem ! Elképedve kérdeztem hogy ugyan hogyan és miként ?

Hát még most is lila a se..em, mert olyan szépen feldíszítették a fájukat, hogy mikor mentem haza és elmentem az ablakuk alatt csak bámultam a szépséges fát és a jeges járdán seggre estem. Általános kedélyes nevetés nyugtázta a történetet és én is megnyugodtam, hogy ártatlannak találtattam. Hosszú, kemény, csikorgó tél volt sok izgalommal, hihetetlen történetekkel, de mostanra legyen elég ennyi bevezetésnek.