Repül az idő, az előbb ég március idusa, most meg már karácsonyváró hangulat részben lezárt világban, romló gazdasági mutatókkal és egyre rosszabb mentális állapotú földlakókkal.

Hivatásomnál fogva semmi érdemi változás nem történt, hiszen naponta 9 és 18.00 között a rendelőben töltöm, élem az életem segítséget nyújtva, megelőzve, kezelve.

A körülmények persze változtak a járványhoz igazodva. Védjük a klienseinket és védjük saját magunkat is természetesen, hiszen minden ember egyedi, megismételhetetlen, így-úgy értékes. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy toleráns, nagy többségében szabálytisztelő és követő populáció képezi a pacientúrát. Vannak persze egyedi kivételek, mert nem minden gazdán van ott a maszk, mikor kiszáll a rendelő parkolójában az autójából, ahol én fogadom, biztonságos távolságot tartva. Persze, mikor a rakoncátlan kutyát fel kell emeljem, hogy hónom alatt a rendelőbe vigyem vagy a macskahordó boxot átveszem nem lehet tartani a 1,5-2 métert.

Talpon vagyunk, egészségesen, eddig minden gond és panasz nélkül. Két, lányom korú kolléganőm is új cseperedő életet hord a pocakban, ezért a mozgásterünk emiatt is korlátozott, hiszen Ők nem mehetnek altatógáz vagy a röntgen közelébe, de megoldjuk, mint mindent ami akadályként felmerül.

Természetesen maszkban beengedem a gyógyíthatatlan, végleges elaltatásra behozott kedvencek hozzátartozóit, hogy együtt lehessenek az utolsó percekben, méltóan a hosszú, közös szép évekhez, amit együtt töltöttek a négylábú családtaggal.

Az óvatosság és az előírások néha mosolyra fakasztanak, mert műanyagkötényben, gumikesztyűben kellene lennem egész nap. Helyette mosom a kezem, mint azelőtt is mindig minden kliensem után, nem most kellett megtanulnom ennek a fontosságát. Kiváló tanáraimtól tanultam a virológiát, járványtant ezért nem esem kétségbe, nem értékelem túl a helyzetet, csak a helyén kezelem.

Mindeközben az egyes országok, kormányok, magánemberek hajmeresztő módon viselkednek ebben az embert próbáló időben. Nem igazán átgondolt, sokszor kapkodó, máskor megkésett intézkedések, felemás tájékoztatás, negatív hírek dömpingje. Egyre több ember veszíti el a munkáját, csökken vagy eltűnik a jövedelme, csökken a lelki és testi ellenálló képessége. Felfegyverzett katonák őrzik az üres utcákat sötétedés után (ami rendben is lenne, ha nem páncélozott járművek és elrettentő gépfegyverek lennének a kellékek, elég lenne egy oldalpisztoly és normális, határozott fellépés azokkal szemben akik figyelmen kívül hagyják a meghozott járványvédelmi intézkedéseket).

Érettebb társadalmakban ajánlásokat fogalmaznak meg és tájékoztatják, kérik a polgárokat a szabályok megtartására a járvány kézben tarthatósága miatt és csak tényleg extrém esetekben büntetnek, mert a meggyőzés hatékony.

Az egykori szocialista tömb országaiban meg jogszabályok, parancsuralomra való törekvés, a szakemberek figyelmen kívül hagyása jellemzi a történéseket.

Ostoba, veszélyes intézkedések a boltok nyitvatartási idejének csökkentésével, hiszen  az egy időben vásárlók száma emelkedik nagyobb esélyt adva a vírus terjedésének, úgy, hogy az üzletekbe beengedett létszámot nem ellenőrzik, szabályozzák. A karácsonyi ünnepek előtt meg különösen ostoba és veszélyes intézkedés.

Az átlagembertől elvárják a szabályok megtartását, miközben a választott vezetők védőfelszerelés nélkül mutatkoznak nap mint nap a nyilvános szereplések során, megfeledkezve a személyes felelősség és példamutatás fontosságáról.

Szomorú ami a földgolyón történik. Járványok voltak és lesznek is, mert ez az ökoszisztéma ilyen, de ekkora felkészületlenséget, kezelési hibákat nem gondoltunk volna és lám !

A védekezés ott működik jobban, ahol a megfelelően képzett, gyakorlattal bíró szakemberek szava döntő.

Ahol a regnáló politikai elit merő haszonszerzésből show-t csinál és önfényezi magát, hát az katasztrofális.

Itt a szigeten a BBC rengeteg oldalról, szélesen palettán korrekten tájékoztat, véleményeket ütköztet, megszólít vezető politikusokat és járványvédelmi szakembereket, átlagembereket, hogy a paletta minden árnyalata látható, érzékelhető legyen.

Nagy hagyománya van a mások vagy a természet megsegítésének, csodálatos dolgok történnek.

A tavaszi időszakban Captain Tom, - akit a királynő  azóta már lovaggá ütött - a 100. születésnapja előtt elhatározta, hogy a járókeretével 100 kört megy a saját kertjében és ezzel adakozásra kéri a honfitársait. Gondolta 1-2 ezer fontot tud összegyűjteni az egészségügy támogatására. Több, mint 30 millió lett a végeredmény. Példáját mások is követték más formában és ez sokat jelentett, jelent.

Karácsony felé közeledve óriási kampány a "gyermekek szükségben", ami a rászoruló, esélytelen gyermekek segítségére indult és gyűlnek a fontok napról-napra.

Pozitív, szívet melengető itt, a sok hazai, beszűkült gondolkodású ember szerint toxikus, hanyatló nyugaton. Gyönyörű példák emberségből, szolidaritásból, együttműködésből. Lehet jobban vagy még jobban csinálni.

Megérdemelt hét végi pihenés, késő őszi szeles, esős, itthon marasztaló idő ( így könnyebb a lakhely elhagyási szabályokat tartani).

A napok, hetek telnek, a páciensek jönnek, mennek, a betegek megkapják a megfelelő ellátást, mi álljuk a sarat, a járvány pedig lassan lecsendesedik, kezelhetővé szelídül és borzonkodva gondolunk vissza erre a furcsa 2020-as esztendőre. Tanulunk belőle ?!