Rég volt, de igaz, hiszen én éltem át párommal és őriztük meg emlékeink között.
Már éppen megszáradt a tinta a diplomámon. Beléptem a vidéki gyakorló állatorvosok akkor még egységes, összetartó családjába, üzemi állatorvos gyakornokként.
Korábbról már ismertem a gazdaság főállatorvosát Gy Laci bátyámat, aki mentorom lett volna, de sajnálatos módon közbeszólt az élet és szerencsésen túlélt szívizom infarktusa miatt nem dolgozott. Hatalmas fejes az ismeretlenbe, a mély vízbe. Öt év kemény tanulás után szinte semmi gyakorlati tapasztalattal az 500-as Holstein tejelő tehenészet és 500 kocás sertéstelep ellátó üzemi állatorvos gyakornokaként.
Október 15-ét írtunk mikor elkezdtem és a munka örvényként beszippantott. Hamar lett tél, már sok kezdeti sikeren kudarcon túl voltam.
Szolgálati lakásunkban (egykori Montenegro nyári kastélynak mondták, bár nem találtam korrekt információt) még nem volt fűtés, de már megrendeltem a kerület erdészetétől a tűzifát, amit a nappalink ablakából láttunk szépen felhalmozva a kastély melletti kiszolgáló épület oldalára szépen elrendezve. Abban a kis épületben a marhatelepen dolgozó S. Béla és felesége laktak. Állandóan szemmel tartottuk a még fel nem vágott szép száraz akácot, nehogy megcsappanjon a mennyisége. Kaptunk egy kis csikókályhát kezdetnek, ami a hálószoba fűtését volt hivatott ellátni, de nemeséknél a belmagasság 4 méter körül volt, ami nem tette könnyűvé a kifűtést.
Kezdett az idő cudarodni, didergőssé válni, hát elkezdtem felvágni a fát a frissen vásárolt kézi svéd fűrésszel. Kemény küzdelem volt a panelban felnőtt kéznek, míg nem egy napon Mari néni, aki szintén a tehenészet dolgozója volt hazafelé mellettem elhaladva hamiskás mosollyal azt mondta. Ugyan már doktor ez nem a maga kezének való munka, hadd vágjuk föl mi a fiammal.
Büszkeségem miatt kicsit ugyan szabadkoztam, de azért könnyen meggyőzött.
Ők ketten bizony könnyen, gyorsan felkuglizták, aztán lehordtuk az S. Béláék alatti pincébe. No így szépen felvágott állapotában már bizony el el tűnt belőle.
Időközben megérkezett a Zalaegerszegi cserépkályha építő csapat is és elkezdték rakni a cserépkályhát a nappaliba. Én balga megkínáltam őket jófajta pálinkával és ott is hagytam velük a butilkát. Látszólag szépen meg is építették a míves kályhát. Örömünkben begyújtottunk, de a lakás hamar úgy megtelt füsttel, hogy nem láttuk egymást és ki kellett mennünk az udvarra, míg kiszellőztetjük. Füstölt az istenadta mindenhol. Mit csinálhattam volna, ahol füstölt az otthagyott anyagmaradékkal újratapasztottam. Innentől már békésen duruzsolt, kellemes meleget ontva.
Feleségem bejárt a kb 15 km-re lévő Pécsre az egyetemre, én kora reggeltől késő estig dolgoztam, ezért mire hazaértünk bizony hideg volt.
Késő ősszel, kora télen kedvesem a vizsgáira készülve otthon volt. Egy este mikor hazaértem azzal fogadott, hogy elviselhetetlen a zaj amit a télire besurranó mindenhol zizegő legyek produkálnak. Az ablakok között, a csillárbúrában járták zajos haláltáncukat dobhártyaszaggató hangot produkálva. Elővettem egy Chemotoxot (akkori rovarirtó spray) befújtam alaposan a lakrészeket és elmentünk egyet sétálni mert a szaga borzasztóan erős, irritáló volt. Szinte harci gáz ellenünk is. Fél óra jóleső séta után hazaérve tágra nyitottuk az ablakokat és elképedve láttuk, hogy a padlót 1-2 cm vastagságban légytetemek borítják. Komoly nagyzenekart irtottunk ki.
Az egyre hidegebbre való tekintettel a kastély belső folyosójára a bejárati ajtó mellé halmoztunk fel a fából, hogy kéznél legyen. Akkortájban költözött a szomszéd lakrészbe a kerület új gombászati ágazatvezetője. Személyesen még nem volt szerencsénk egymáshoz, de egy nap arra értem haza, hogy a fából bizony hiányzik, a helyén egy cédulkán köszönte meg, hogy kölcsön vehetett egy kis tüzelőt. Később megismerkedtünk és jóban voltunk. Mentünk bele a télbe, közelgett a karácsony, leesett az első hó. Napközben is mínusz 20-25 fokok voltak. Megvettük életünk első ebbe a lakásba szánt sudár karácsonyfáját és szépen feldíszítettük. Fagyos idők jártak, a Trabantra, ha éjjel ónos eső esett, jégrétegként reggelre ráfagyott, amit szekercében tudtam megkezdeni és lassan lefejteni. Reggelente Bélánk gyakran segített életre kelteni a motort, mert az didergős volt bizony. Jó szolgálatot tett a gyertyát kivéve a hengerbe juttatott fagyasztó spray. Nagyot robbanva könnyen indult a szegény pára.
Karácsony másnapján a marhatelep portáján kávéztak a népek. Mikor beléptem Mari néni rám nézett és azt mondta: Karcsikám, doktorunk maguk jól kib--k velem ! Elképedve kérdeztem hogy ugyan hogyan és miként ?
Hát még most is lila a se..em, mert olyan szépen feldíszítették a fájukat, hogy mikor mentem haza és elmentem az ablakuk alatt csak bámultam a szépséges fát és a jeges járdán seggre estem. Általános kedélyes nevetés nyugtázta a történetet és én is megnyugodtam, hogy ártatlannak találtattam. Hosszú, kemény, csikorgó tél volt sok izgalommal, hihetetlen történetekkel, de mostanra legyen elég ennyi bevezetésnek.
