Reggeli békés szendergésemből mobilom hangja vert föl. Drága elsőszülött fiam köszöntött elsőként az 59+ éve éppen csak felszáradt újszülöttből felcseperedettet és megérettet (vagy időnként mégsem ?!).

Jól indult a nap imigyen, pláne hogy nem sokra rá életem egykori szerelme, három és fél évtizede társam, barátom is majd kapcsolatunk gyönyörű második gyümölcse, lánykánk is csörgetett.

Könnyű reggeli után kicsit visszaszenderedtem, majd kitisztult fejjel konstatálva, hogy a nap ragyog, szél alig hát irány dél, a tengerpart. Összecuccoltam izibe, kis gyümölcs, ásványvíz, napolaj, a kocsiban az eddig ki sem bontott napozószék menetfelszereléssel irány a Littlehampton melletti kedvenc partszakaszomra a dűnék közé.

Bakugrásnyi 35 kilométeres távolság, forgalom alig. A meglepetés - no persze nem is annyira az - a parton ért, hiszen a parkoló dugig.

Szokásos mottóm most is bejött, hogy mindig van egy hely. A parthoz közel, mire odaevickéltem valaki éppen távozott. Az automatánál rendeztem a parkolási díjat és irány a part. A víz gyönyörű azúrkék,hullámzás alig, a parton rengeteg napfényre kiéhezett a lockdown miatt kiszabadult, egymástól korrekten távolságot tartó tarkította a kavicsos fövenyen a látványt. A dűnék közt vezető ösvényt használva értem a víztől kicsit távolabbi kellemes homokos, buckás, hangafüves területre, ahol remek helyre leltem. Szék kinyit, fürdőgatyára meztelenedve már fújtam is a naptejet magamra és sapival a fejemen a tengerre kilátással elhelyezkedtem. Égett a napmelegtől a hangafüvek alja, tikkadtan élvezkedtem rajta.

Távoli enyhe hullám morajlás, jetsky kellemtelen hangja vegyült a kisgyermekes családok keltette hangokkal.

Csukott szem, élvezet, meditatív hangulat.

Kezemre orrmányos bogár landolt, kényelmesen végigkorzózott a mutatóujjamon és megállapodott a körmömön. Társaságban mégis csak más ugye.

Délidőben értem, hát vigyázva a lengedező szélben csalóka erős napsugárzással csak közel két órát engedtem magamnak.

Időm leteltével ruha vissza, szék a zsákba, cucc a vállra, séta vissza. Kedves házaspár ment előttem hároméves forma bűbájos kislányukkal, aki az ösvény közepén lecövekelt. Apa kedvesen félrevonta, utat nyitva nekem, kedvesen egymásra mosolyogtunk, szép napot kívánva egymásnak, én köszönve a gesztust.

Lassan csorogtam kifelé, mert az egy kocsi szélességű kikötői úton érkeztek még szép számmal. Ablak lehúzva, kellemes menetszél lengeti a mára már jócskán megnőtt ősz fürtöket, haladtam Horsham felé, a rádióból élvezetes úti zene kényeztetett. Az út szinte üres még a London felé vezető úton, lekanyarodtam Horsham felé és hipp-hopp haza is értem. Reggel óta érkeztek a jókívánságok szívet melengetően, válaszoltam is rendre minden kedves rokonnak, barátnak, ismerősnek, akik megemlékeztek rólam.

Frissítő zuhanyozás után nekiláttam az ünnepi menünek. Krumpli hámoz, negyedbe szeletel, marhaszelet besóz, borsoz, kicsit pihen. Közben a forgólevegős sütőben sül a steak krumpli. Olaj már kezd mocorogni a sütőben, husi oldalanként 2,5 percig serceg, füstöl, kéreg alatt csapdában marad a csodás íz.

Menet közben egy kellemes hőjű Peroni söröcske béleli a gyomrot.

Most sem kellet szégyenkeznem a medium steakem miatt, finom lett, jól esett.

Sörre bor mindenkor, hát csobog a gyönyörű mélybordó Ausztrál Shiraz a pohárba. Illatos, zamatos, jó testű.

Egészségemre !

Még a sheef műszak előtt megkerestem a Sebő együttes zenéit és kényeztettem magam a gyermek- és kamaszkoromban megszeretett dallamokkal, amikor még a magyarságot az újra meglelt, felélesztett zenékben, táncokban éltük meg politikai hamisság, zagyvaságok nélkül. Közben jöttek az üzenetek, jót cseteltem kedves régi ismerőssel a világ dolgairól. Kicsit később váltottam Vujicsics zenére. Boldog felcseperedésem kora, mikor Pécsett a szomszédos akkor Jugoszláv rádióadók és a helyi adó is rengeteg csodás délszláv zenét játszott. Elvarázsoló, megnyugtató, felszabadító no és nem utolsó sorban visszafiatalít, bár egyelőre nincs rá szükségem, de lelkileg mégis. A család hiányát a távolság és az utazási nehézségek miatt naponta érzem, így most a zene a társaság aztán majd este a modern technika körém varázsolja a többieket, hogy virtuálisan egy helyen lehessünk.

Jövőre ugyanekkor, no de akkor már belépve a hatvanasok klubjába.