Ma reggel a pirítósra a tegnap vásárolt skót eper dzsem került. Az első harapáskor éreztem azt az ízt amit már régen, amit gyermekkoromban. Nagyanyó lekvárjává alakult és újra gyermek lettem, Nagypeterden a boldog gyermekkorom csodálatos világában találtam magam. Nagyapónak a Zöldszilváni behűtve kútba engedett vödörben. A csodálatosan virágzó clematissal befuttatott kerítés kiskapuján átléptem a középső kertbe. Jobbról a tyúkólak, ahol apró gyermekként az ajtó alján nyíló kisajtón benyúlva a tyúkanyó alól kiszedett, belülről már a kelő csibe által megrepesztgetett tojáshéjat tovább szedtem, hogy világra segítsem a kis sárga pelyhes csipogót (ki is kaptam érte, mert gyermeki segítőkészségem a halálát okozta). Két lépés után a gyönyörű birsalmafa, mely oly sokszor roskadozott a gyümölcsök súlya alatt, és a birssajt benne a tört dióval, ami mennyei csemege volt mindig. Balra a fűzfa, amelynek lombjai közt rejtőztem kezemben a kalitka ajtajához erősített madzag végével, hogy galambot foghassak ( sosem fogtam). Mellette már Deákék kerítése és a disznóóljuk kicsit orrfacsaróan. A birsalmafán túl újra kerítés, mögötte a konyhakert a csodás, hatalmas, harapásra érett paradicsomokkal, a temérdek málnabokorral, melyek ontották a néha poloskaízű (aki mohó és nem mossa meg így jár) termét, az epres, ahonnan szedett eperből nagyi dzsemjének íze tért vissza a sok évtized távlatából. Vissza a középső kertbe, a füzfa előtt tovább a keskeny csapáson a hátsó kertbe, ami a gyermekként végtelen nagy gyümölcsösbe vezet. Az első fa rétesalmát termett, hatalmasat, ízleteset, az almáspiték csodás ízét adót. Előtte ültettem el a lóbabokat, amiket a szomszéd téeszben dolgozó asszonyok adtak, mert tudták, hogy lovacskát szeretnék. Én hittem Nekik, a babokat elültettem, naponta locsoltam, kidugta fejét a csíra, majd szárba szökkent, de a reggeli harmatban elszaladt a csikó mire én kiértem volna. Tovább a meggyfák, szilvafák, almafák 3 sorban. El is fáradtam, mire a végére értem. Egyszer nagyapával, mi férfiak elmentünk ásónyelet vágni somfából. A nekem mellig érő hatalmas fűben bandukoltunk, mikor számomra ismeretlen madárhangokra lettem figyelmes. Kerestem, kutattam a földön hol lelem a fészket. A magasba szárnyaló pacsirta meg csak kacagott igyekezetemen. Reggel, este a kerítésnél vártam a falusi csorda ki és behajtását. A duzzadó tőgyű tehenek GPS nélkül kaptattak haza, hogy gazdasszonyuk simogató kezei között megszabadulhassanak meleg, illatos, fehér, habzó tejecskéjüktől. A kecskék mindig bosszantották nagyapát, mert a kerítés elé ültetett meggyfák ágait előszeretettel zabálták. A tejet sokan a helyi tejcsarnokba vitték kannákban. Mellette bolt és a falu közepe a kocsma. Minden alkalommal, mikor arra jártunk, kijárt nekem a bocskorszíj (medvecukor) és ustornak való bőrszíj. Nagyapó csodás csattanót font rá raffiából a szárnyasok nem kis riadalmára és nagyanyám bosszúságára. Az úton egy elhagyatott kertben odvas öreg körtefa állt, rogyadozó ház mellett. Ijesztő és félelmetes volt, úgy gondoltam nagy kígyó lakik az üregben, de sosem mutatta meg magát. Útközben bal kéz felől a templommal szemben volt a paplak drága jó Kővágó Pista bácsi (nagybátyám a középső lányát vette el) érdekes szagú otthona. Erzsi néni mindig nagy szeretettel Pista bácsi, aki a helyi lelkész volt atyai barátsággal fogadott. Csodás, szép EMBER volt. Azóta sem láttam olyan szép galambokat, amiket ő tenyésztett, tartott a padláson. A galambok szaga ma is elő, előjön a múltból. Ott fogtam disznóvágáskor a desznyó farkát, ami jól meg is vonszolt a sárban a közönség nagy derültségére. Ott volt a kis kacsaúsztató tó is a templom mögött Szentlőrinc felé, ahol én balga gyermek egyik télen a jégre menve beszakadtam és nagybátyám Brixi nevű csodálatos boxer szukájának köszönhetően csak vizes lettem. Tartotta a galléromat becsülettel, amíg létra és kötél került és engem kihúztak a csávából. Peterden lökött az oltott mészbe a napszámos kerge fia. Nagyanyám bölcsen alaposan lecsutakolt, lópokrócba csavart csézát szerzett és a vágtató lovak Balogh Ádi bácsihoz repítettek, aki a körzeti orvos volt. Sűrű vendége voltam, mert gyakran sikerült valamit összeszednem, Ő meg böködött penicillinnel becsülettel. Szemben lakott Rózsika, aki kicsit idősebb volt nálam, de igen szép lányka volt én meg szeppent kiskölyök, de nagy bátorsággal meglocsoltam húsvétkor és szívet, lelket melengető nagy puszi volt a jutalmam. A másik szomszédban kemence állt az udvaron és mikor nősült a szomszéd legény nekem is jutott az isteni lakodalmas kalácsból. Sok év elszállt boldog gyermekkorom óta, de ami akkor belém ivódott, hordom magamban, erőt, biztonságot ad. Bennem élnek tovább azok a rég elment csodálatos emberek, akik meseszerűen szép gyermekkoromat lehetővé tették és ínyemen az eper íze tovább.
