A Facebook hírfolyamán osztotta meg kedves, egykori könyvtári kedvenc kollégám, segítőm az egyetemem a HVG-ben megjelent aktuális felsőoktatási minősítése során elfoglalt helyzetét. Az oktatói oldal nem fényes, bár a hallgatói oldali minősítés azt jelzi, hogy továbbra is tehetséges, jó képességű fiatalok jutnak be a képzésre.

Az oktatói minőség közepessége hátterében úgy vélem továbbra is koncepcionális gondok vannak, nem jók a hangsúlyok, a fiatal oktatók támogatása a jövő építése érdekében még mindig nem éri el a kívánt szintet, bár rengeteg pénz elment külsőségekre, a külföldi képzés elősegítésére, infrastrukturális oldalról, azonos oktatói létszámmal. Az oktatók túlterheltek, a saját szakmai, tudományos fejlődésükre nem jut energia és félek anyagi, technikai támogatás sem.

Mondhatnám a helyzet nem sokat változott. Az idő kerekét visszaforgatva csöppenjünk az 1980-90-es évekbe.

Fiatal, lelkes egyetemi tanársegédként remek, aktuális témákba botlottam, de a megoldandó problémák feloldásához kellett volna segítség. Ami elméleti tudást akkor meg lehetett szerezni, megszereztem a nemzetközi szakirodalomból, megvolt a munkahipotézis, csak a feltételeket kellett volna megteremteni. Akkori, általam mélyen tisztelt professzorom olyan európai társintézménybe látogatott, ahonnan kis energiával lehetett volna hozzájutni olyan, a munkához szükséges anyaghoz, ami segítségével az akkori felfutó prémes állat tenyésztés problémái egy részét meg lehetett volna oldani.

Nem így lett.

Kicsit később szakterületet váltottam és klinikus állatorvosként folytattam az egyetemi munkámat, építettem a karrieremet. Még mindig fiatal és lelkes voltam, szerettem volna tudományos minősítést szerezni, ami akkor az orosz rendszerű kandidatúra volt.

Akkoriban az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága szervezte a jelöltek életét. A bizottság vezetője és a híres hírhedt irodavezetője kezében voltak értékes emberi sorsok. A TMB ösztöndíj eredetileg 3 éves lett volna, de alig valaki tudott védeni a 3. év végére. Rövidített formában, ösztöndíj nélkül végzett kutatómunkával és megírt értekezéssel is volt lehetőség fokozatot megszerezni. Ezt az utat választottam. Megjegyzem a már minősített idősebb oktatók ellenérdekeltek voltak abban, hogy sok tehetséges fiatal jelenjen meg a piacon egészséges versenyt generálva.

Lett témavezetőm, kiötlöttük a kutatási irányt, témát konkretizáltunk és belevágtam. Vizsgáltam a lovakat, gyűlt az anyag, kitaláltam egyszerű mérési technikát ( a fejlett világban számítógépes analízissel jutottak hasonló eredményre).

Jó történeti időben lehetőségem adódott Európa legjobb egyetemén vendégkutatói munkát végeznem olyan eszközön, amiről itthon még nem is álmodhattunk akkoriban. Nemzetközi ösztöndíj segítségével (köszönet a Soros alapítvány ösztöndíjának, ahonnan 500 dollár támogatást kaptam) lovas világkongresszuson adhattam számot a munkám egy részéről.

Mindeközben elkezdtem írni az értekezésemet, sok ezer irodalmi hivatkozás feldolgozásával. Az adott szakmai terület történeti áttekintésével indult a munka. A nyers verzióban közel 100 oldalasra sikerült a fejezet, amire helyi bírálóm megjegyezte, hogy szép monográfia, de túl sok egy értekezés fejezetének. Másnapra meghúztam az anyagot 35 oldalra és átmentettem elemeket a megbeszélés fejezethez.

Haladtam szépen és a TEMPUS ösztöndíjammal éppen Utrechtben voltam kutatómunkát végezve mikor jött egy értesítés a tanszékemről, hogy a jelenlegi forma tárgyév (1995) június utolsó napjával megszűnik, ezért esélyem se lesz befejezni. Márciust írtunk akkortájt.

Nem vagyok feladós típus, ezért azt kértem, hogy mikor április derekán hazatérek adjanak lehetőséget minél több otthoni munkára, ahogy azt megkapta más hasonló helyzetben lévő kolléga is. Nem vettek ki az ügyeleti rendszerből persze, ami 7 naponta 36 órás ügyeletet jelentett úgy, hogy a követő napokon is dolgoznom kellett. Kedves, segítőkész fiatal kollégám, korábban tanítványom (mára kiváló egyetemi oktató, klinikus, kutató) volt olyan kedves hogy átvette az ügyeleteimet, hogy haladhassak a vágtatempóban írt dolgozattal. Májusban meg is lehetett tartani a házi védést. Menet közben témavezetőm erősködött, hogy terjesszük ki a témát más részletekre is, amit határozottan megtagadtam, mert nem láttam szakmai értelmét.

Summa summarum megvolt a házi védés, kijavítottam amit kellett és határidőre beadtam a dolgozatot. A határidő lejárta után kicsivel hozták nyilvánosságra, hogy meghosszabbítják a TMB működését év végéig.

Kiadták a munkát opponenseimnek, akik közül mélyen tisztelt és nagyra becsült idősebb professzor tanárom határidőre korrekt véleményt írt. Másik, fiatal, nagy tudású, kiváló egyetemi oktató kollégám, szinte barátom ráült a dolgozatra ma sem értem miért, hogyan. Telt az idő, a 45 napos határidő rég eltelt. Próbáltam sürgetni a TMB osztályon, személyesen az opponensnél, ahol mindig azt a kedves mosolygós választ kaptam, hogy pár héten belül meglesz. Elérkezett az év vége és én sok ok miatt úgy döntöttem otthagyom az egyetemi katedrát, az oktatói státuszt és a magánszférában kezdem újra az életem. Elkezdtem dolgozni és kevésbé lett fontos a folyamatban lévő kandidatúra nyomon követése. Az 1995 júniusában beadott dolgozatomat végül az opponens meg nem indokolható késlekedése után 2000-ben védtem meg sikeresen és lettem az állatorvos tudomány kandidátusa.

Már rég nem voltam része a szakmai tudományos közegnek, mindössze magamnak mutattam meg hogy mire is lehetnék képes. Sosem bántam meg a döntésemet, hogy a magánszférára váltottam, bár az oktatás még ma is hiányzik. Saját esetem is mutatja, hogy milyen rögös volt az út régen és a téma felvetése kapcsán azt kell gondoljam ma sem egyszerűbb a helyzet.

Utol kellene érni a világ vezető egyetemeit a nemzetközi közegben jegyzett, a nemzetközi minősítési rendszerben fokozatot szerzett oktatói létszám növelésével, de ehhez megfelelő hosszú távú koncepció és hathatós támogatás kellene.

Sok víz lefolyt a Duna medrében, vannak előrelépések főleg infrastrukturális oldalról, ami örvendetes, kibővült az idegen nyelvi képzés. Mára közel háromszor annyi hallgatót képez azonos számú oktató. Nekik az ebből származó extra jövedelem alapvetően fontos, és megtartó erő, de nem jut energia a tudományos, szakmai előrehaladásra. Emelkedett oktatott létszámmal így az oktatás színvonala csökken és nő a rés.

Szép a dicső oktatási múlt, jó emlegetni a múlt század elejének nagy neveit a világ számos nyelvére lefordított, sok kiadást megért könyveiket, de most a jelenben, a jövőre kellene koncentrálni, a mutató ott vibrál a 12 előtt, ami sajnos a 24. óra.