Eltelt egy újabb munkás hét. A praxis mindennapi szépségeivel és árnyoldalaival. Egyszerű rutinmunka mellett kihívást jelentő vagy éppen megoldhatatlan esetek. Minap fogkő eltávolítására érkezett egy befogadott macska intenzíven aggódó anyukájával. Tanuló nővér vette át a beteget rutintalanul. A gazdát szerencsére aggodalma a váróban tartotta, ezért meg tudtam vizsgálni hiszen küldött kliens volt. Picit sápadt nyálkahártyákon kívül nem volt eltérés. Elkezdődtek a konzultációk, a cica várta a vérvételt, beavatkozást. Konzultáció közben szólt a vezető nővér és segítséget kért, mert nem boldogultak a vérvétellel, ami meglehetősen ritka. A macska ellenállt, karmolt, harapott, minimális bódítószert kapott már, de vért még így sem sikerült venni. A próbálkozás miatt idegesebb volt és a vérvételi helyen lett egy kis vérömleny. Engedélyünk volt a bódításra, ezért kicsit mélyítettük a bódulatot. Kicsit később már az automata berregett a vér vizsgálata közben. Az eredmény lehangoló, minden véralkotó sejtforma nagyon alacsony számban. Hívtam a gazdit, hogy a hematológiai eredmény és a macska ismeretlen előélete (kijáró macska volt) felveti háttérbetegség gyanúját. Hozzájárulásával leukózis és macska immunhiányos kórkép (FIV) gyors-tesztet végeztünk. A gyanú sajnos beigazolódott a macska FIV pozitív a vérfogyottság háttere már tiszta a prognózis rossz. Újra telefonbeszélgetés, amikor tájékoztattam a hölgyet, hogy veszélyesnek tartom az altatás elnyújtását és nem javasolom ebben az állapotban a fogászati ellátást, egyetértett. Felfüggesztettük a bódulatot, szépen, jól ébredt. A hazaadáskor elmondtam miről van szó, gyógyulás nem várható, a macska a betegség végső stádiumában van. Euthanasiáról hallani sem akart, említettem a véradás lehetőségét és megemlítettem annak átmeneti hatását és a veszélyeit ebben a stádiumban. Elmondtam, hogy interferon segíthet, de ebben a stádiumban sajnos nem sokat ígérhetünk. Vissza akart menni a helyi, beküldő kollégához (azonos cég másik rendelője) mivel az a hely közelebb van. Két nappal később keresett telefonon és magából kikelve állította, hogy a bódítással tönkretettük a macskát, mert nem eszik, gyenge, nehezen vesz levegőt etc. Higgadtan elmondtam, amit korábban is többször ismételve a lényeges pontokat és közben átnéztem a macska kórlapját, mivel már a központi kórházban volt, haldoklott. Döbbenettel nyugtáztam, hogy a beküldő fiatal kolléga a macska rossz állapotát a bódításra vezette vissza, ami talajt adott a hölgy érveléséhez. Az ellátó kórházban a kórházvezető elmondta a gazdának, hogy nincs tovább, de az elaltatástól elzárkózott a hölgy és innen már állatvédelmi üggyé vált, mert az állat a betegség végstádiumában szenved.
Másik, kedves gazda 13 éves, tüdőfibrózis gyanújával kezelt westije a kollégám által felírt szteroidra nem reagált. Megvizsgáltam, végigbeszéltük a probléma jellegét, a gyógyításra ma nem áll rendelkezésünkre megfelelő gyógyszer. Tünetileg lehet kezelni. Szerencsére a tünetek nem túl súlyosak, a pontos diagnózishoz mély altatásban mellkas CT-re és még inkább tüdőbiopszia szövettani vizsgálatára lenne szükség. Ezt nem szeretné. Hozott egy cikket egy új fibrint oldó enzimterápia lehetőségéről, ami egy klinikai kutatás eredménye volt sajnos, utánaolvasva korai bizonytalan eredmények vannak csak, de talán egy próbát megér. Nem ártalmas, de egy esélyt adhat. Meglátjuk. Hétfőtől én vezetem a rendelőt, kollégám távozása után, ami szép feladatnak ígérkezik.
Eljött a megérdemelt pihenés ideje, szombat reggel, csend, nyugalom, aprócska fejfájás korai jelei. Reggeli csevely az én kedvesemmel, aki még otthon folytatja a saját munkáját. Kényelmes kelés, szokásos quarelin, bőséges reggeli után úgy döntöttem a kellemes időben járok egyet. Fényképezőgéppel a vállamon kényelmes séta a kertvárosi házak közt a közeli erdőcskébe, egy kis patak völgyét követő sétaúton. Az idő kellemes, a városi forgalom zaja csökkenőben, a nedves avar kellemesen csípős szaga és az erdő hangjai megnyugtatóak. Alkalmanként szembejön egy-egy kutyát sétáltató, néhány futó rója köreit. Meditatív környezet, el- elkattan a fényképezőgép a gombák csodás világa itt ott megmutatja magát. Erős zörgéssel szürke mókusok matatnak élelem után, fölöttem az ágakon őszapók finom cincegése hallik. Megállok egy fa törzsének támaszkodva, takarásban, kamera a kézben. Mire élesre állnék a csuszka továbbrebben, a kicsiny cincegők ágakkal takarva. Lassan továbbsétálok élvezve a természet csodáit. Végre sikerült pipadohányt szereznem, hát rápippantok egy tömésnyire, lassan sétálva a sáros, csúszós örvényen. Itt vagyok hon, itt az én világom, a gondolataim kellemes területeken kalandoznak, nincs munka csak meditatív bambulás. Szembejönnek, mosolyogva köszönök, a válasz kedves mosoly, egy-két szót váltunk ismeretlenül, majd ki ki folytatja a saját útját. A pipafüst koronázza fejem az eső téliesen szemerkél, időnként ráerősít, enyhe szél lengedez. A testnek jól esik a mozgás, a lélek finom rezgéssel nyugtázza a nyugalmat, békét.
Eközben a Kossuth tér mellett jogosan felháborodott tömeg demonstrál a kormány újabb esztelen intézkedése miatt. A neten meg megy a komment-háború. Itt a Brexit tüzeli a kedélyeket, semmi sem egyértelmű, semmi sem tiszta.
Az erdő és a levegő bizony tiszta, a heti ledolgozott négy nap után jólesik a lazítás. És ez így van jól, így normális.
