December 18-át írtunk az Úr, hát már nem tudom pontosan melyik évében. Nagy volt a sürgés forgás a tanszéken, hiszen ez volt a belgyógyászati tanszék céges bulijának napja. Sistergett, sült a hurka és kolbász, terítők lebbentek az asztalokra, miközben természetesen zajlott a napi rutin klinikai munka.

Az idő tájt a tanszék még mindent ellátó volt, a haszonállatokat, lovakat, házi kedvenceket egyaránt vizsgáltuk,gyógykezeltük.

Mondom ki ki végezte, ami feladata volt, mikor bejött egy telefonhívás Pilisről. Egy ottani telephelyű hintóztatással foglalkozó tulajdonos jelezte, hogy nagy a baj, mert lovai kólikáznak, volt már elhullás és indítja a lovakat ahogyan és amilyen gyorsan csak tudja.

A nagyállatkórházi egységben akkoriban A. Tamás volt a vezető, aki mellett S Ági és jómagam végeztük a klinikai munkát. Jó óra múlva érkezett az első szállító jármű rajta három meglehetősen rossz állapotban lévő lóval. Gyors klinikai vizsgálat, hogy osztályozni lehessen súlyosság és ellátási igény szerint.

Nem sok kérdés maradt, hiszen a lovak izzadtak, hasuk kitelt, nyugtalanul tipegtek, a hasfal fölött halálos csend, semmi nyoma a bélmozgásnak. A kezdeti vizsgálatokkal párhuzamosan a kórelőzmény felvétele is zajlott, amely során kiderült, hogy a lovak gazdája takarékosságból a helyi termelőszövetkezet padlásán tárolt szemes kukoricát vette meg és etette a négylábúakkal. Mintát is hozott, amit egy öt literes befőttes üvegbe rakva ért minket a döbbenetes valóság.

Az üvegben az alsó 1/3 -ban 3-4 mm-es fekete magvacskák uralták a képet. Nem sokat kellett gondolkodni a kórokról, hiszen a magok a csattanó maszlag jellegzetes magvai voltak. Az atropin hatására a bélmozgások gyakorlatilag leálltak, a pupillák extrém módon kitágultak voltak (régente a szépasszonyok használták, hogy szembogaruk csábosan hatalmas legyen).

Beöltözve toltuk az orr-nyelőcső szondákat, hogy a gyomorban lévő anyagot kimoshassuk és szorgoskodtunk a másik végen is. Gumicsizma a lábon, kötény a testünkön és hosszú szárú kesztyű a karokon. A beöntéshez használt fémkúpok csusszantak a végbelekbe és surrant a langyosított víz vödörszám, hogy a vastagbelek tartalma fellazuljon és mielőbb, minél több hagyja el a  beleket gejzírszerűen.

A nyaki vénákba kanülöket applikáltunk és zubogott az infúzó. Minden módon próbáltuk a mérgező anyagot eltávolítani, a vérkeringésben lévő mennyiséget hígítani. Pár lovat átvett a sebészet és műtétileg próbálták a beleket kiüríteni, átmasszírozni.

Egymás után jöttek a kocsik, csúsztak a szondák, cuppantak a beöntőkúpok, nyakik fedve a szerencsére meg-, meginduló végtermékkel. Dolgoztunk egymás mellett a farkakat félretolva, a beöntőkészüléket szorosan a végbélben tartva vagy éppen a pipával fékezett lovak orrjáratába óvatosan tolva a szondákat. Csorgott a víz a hátunkon, küzdöttünk derekasan.

A kisállatos kollégák már élvezték a frissen sült finomságok illatát, mi még egészen mást éreztünk közvetlen közelről. Egyes szállítmányokkal már a platón elfekvő, agonizáló vagy elpusztult egyedek is érkeztek, amelyeket már a patológia fogadott. Ha jól emlékszem 16 lovat indítottak útnak aznap és azok maradtak meg az intenzív ellátásnak köszönhetően, amelyek konzervatív kezelést kaptak. A műtöttek sajnos nem élték túl.

A többiek becsületére legyen mondva megvártak bennünket a tanszéki karácsonyra készített étkekkel. A kemény, embert próbáló munka és tisztálkodás után igencsak jól esett az étel, bár akkor még közel sem voltunk túl a dolgok nehezén.

A frissen a tanszékre került S Ági csodásan helytállt a bizony fizikai erőt is kívánó roham munkában, amivel próbáltuk menteni, ami menthető.

Később Ő is akárcsak jómagam a kisállatok gyógyítása iránt köteleződtünk el, de azt a napot sosem feledjük.

Hihetetlenül elszaladt az idő, mióta az első hírek beszámoltak az új típusú coronavírus okozta Wuhani megbetegedésekről. Azóta lassan beterítette az összes kontinenst, sok áldozatot szedve. Országonként, kormányonként, tradíciónként máshogy kezdődött a próbálkozás a járvány fékezésre, lassítására, kezelésére. Nem voltunk felkészülve, szinte mindenhol fényesen igazolódott, hogy a jelenlegi kórházi kapacitások nem elegendőek. Nincs elég szakember, nincsenek meg a személyi védekezéshez szükséges eszközök.

Kevés még a tudásunk a vírus tulajdonságairól, bár napról, napra előrébb lépünk a világ kiválóan felkészült szakembereinek köszönhetően. Próbálkozások vannak a súlyos betegek kezelésére, a vírusellenes szerek bevetésére, újra sikerült felfedezni a hyperimmun szérum kezelést, de még nem tudjuk, hogy milyen mértékű védettséget és milyen hosszan eredményez a szervezet áthangolódása.

Megindultak a vakcinafejlesztések sok helyütt a világban, Oxfordban már klinikai tesztelés zajlik. Mindeközben a sajtó sokszor meggondolatlanul csak gerjeszti az aggodalmat, egyes kormányok pedig elképesztő módon viselkednek ebben az embert próbáló helyzetben. Észak Koreában hivatalosan nincs ott a vírus, bár a nagy ember kicsit eltűnt vajon miért ? Kína felől meg már miért is menne át a vírus, hiszen tiszteli a nagy vezetőt !?

A régi, alkotmányos demokráciákban a járványt a szakemberek vezénylik, a politikusok bölcsen hátrébb lépnek és csak a megfelelő politikai állásfoglalásokat mondják el.

A tisztességes, független média tájékoztat, kritizál, véleményeket ütköztet, ha kell. Széleskörűen igyekszik lelkileg is segíteni az otthonukban rekedt embereken, akik már nehezen viselik a helyzetet, de a korrekt tájékoztatás és a kormányok kérésének megfelelően igyekszenek kitartani, hogy megvédjék az ellátó rendszert a nagy túlterheltségtől és a sérülékeny időseket, betegeket a szinte biztos haláltól.

Vannak csodás gyógyulások, minden korosztályból. Sok helyütt a legszebb arcát mutatja az ember, máshol pedig csak a felelőtlenséget, oda nem figyelést, a mindenkinél okosabb vagyok mentalitást.

Sok hibát követnek el világszerte, de legtöbb helyen megteszik a megfelelő korrekciós lépéseket.

Nehéz bezártságban élni a szabadsághoz szokott világban. Könnyebb ott, ahol a településszerkezetnek köszönhetően saját kertbe ki lehet menni és friss levegőt szívni, élvezni a langyos, illetve lassan forró napsütést. A lakótelep lakásaiban rekedtek nehezebben viselik a helyzetet.

Én "frontvonalban" dolgozó állatorvosként egy napot sem kihagyva végzem a dolgom és segítek a rám szoruló négylábúaknak és gazdáiknak. Megvannak a megfelelő óvintézkedések, hogy megvédjem a kollégáimat és a klienseinket is. Jól működik. El tudunk látni minden sürgősséget, igyekszünk megakadályozni az állatok megbetegedését a vakcinázások fenntartásával. Kezeljük a sebeket, kiderítjük a panaszok mögött zajló problémákat, oltjuk a védtelen kölyköket, hisz ez a dolgunk.

Mindeközben nem láthatom a családomat, hiszen 1200 km választ el Tőlük, de mindegyikünk biztonsága érdekében nem mozdulunk, bár gyakorlatilag kivihetetlen, mert vagy nem repülnek a gépek, vagy ha mégis, otthon is 2 hét karantén, majd visszatérve újabb két hét ön izolálás lenne a betartandó.

Olyan ez, mint a lövészárok élet az első világháborúban.Egyszer csak elhallgatnak a fegyverek, akarom mondani korlátok közé szorítható a járvány. Lassan próbálunk majd visszatérni a majdnem normális kerékvágásba, ami mindenkire óriási felelősséget nyom, hisz nincs tapasztalat, hogyan, milyen gyorsan ?

Eközben a gazdaság teszthalott állapotban. Ott ahol a kormányok felelősen viselkednek, ott a munkahelyek fenntartásával próbálják életképes állapotban tartani az újraindíthatóság érdekében. Máshol hazárdjátékot játszanak elmebeteg vezetők.

Gőzerővel gyártják a maszkokat, védekezéshez szükséges eszközöket, teszteket, amik egy részéről kiderül, hogy csak arra nem jók, amire létrehozták azokat. Tülekedés a források körül, hogy ki ki megszerezze, amire az országának szüksége van.

Mindeközben egy aprócska ország magát hatalmasnak hívő vezetője és a körülötte lévő haszonélvezők hatalmas történelmi bűnt követnek el a szép haza lakosságával szemben, továbbra is port hintve kilopják a nép szemét, halálba küldik azokat, akiken segíteni kéne. Átgondolatlan (vagy nagyon is átgondolt ?!) intézkedésekkel csak fokozzák a veszélyt, mélyítik a zűrzavart.

Mint minden rosszon persze egyszer ezen is túl leszünk, átmenetileg megrogyott térdekkel, rokkant vállakkal megcsappant javakkal. Tanulunk belőle vajon ? Ki tudja. A remény hal meg utoljára (az intenzíven ápolják, sic.)

Ötödik hete tart a bezártság Anglia szerte és csökkentett üzemmódban dolgozunk, ami eggyel kevesebb segítséget jelent a mindennapokban és átalakult a saját munkarendem is. A rendes heti pihenőnapom felfüggesztve, minden hétköznap ott vagyunk a rendelőben, de kiesnek a szombatok. Ugyanaz a három ember, vezető állatorvos, vezető nővér és segédnővér. Családias, zárt körű, biztonságos.A forgalom változó, bár hivatalosan csak sürgősségi eseteket látunk el, nincs rutin műtét, alapellátás. Persze a talppárnába benőtt karom sürgősség és még sok más sikamlós eset aranyozza a napokat. A kutyák oltási visszajöttek, mert a leptospirózis akár zoonózis is lehet, tehát oltani kell. Csendes napok váltakoznak erősebb napokkal. A mai különösen zsúfoltra sikeredett. A délelőtti konzultációs periódusban oltások, hányós, hasmenéses betegek, műtéti szövődmény miatti utókezelés adta a feladatot.

Archie a 7 éves staffordshire két napja volt először hányásos panaszokkal, feltételezetten teniszlabda megrágása után. Kezdeti tüneti ellátás, majd tegnapra a differenciáldiagnosztikai lehetőségek miatt vérvétel és ultrahang lett volna a program, de jobban lett, szinte panaszmentes, megörültünk. Mára viszont megint nem volt az igazi, de a telefoglalt napom miatt nem tudtam átmenni vele a cég másik rendelőjébe a hasi ultrahang vizsgálatot elvégezni. Vért vettem, hogy amit ki lehet zárni,vagy megtudni, azzal előbbre legyünk. A lelet teljesen negatív lett. Hívtam a központi kórházunkat segítségért. Mondták, hogy csak szigorú sürgősséget fogadnak. Nem voltam nyugodt a negatív lelet és a kutya nem kielégítő fizikális állapota miatt. Beszéltem a spanyol, remek ultrahang diagnoszta kollégával, hogy ugyan nem tűnik sürgősségnek, de nem tudom kizárni, sem megerősíteni az idegentest jelenlétét a gyomorban vagy a vékonybelekben. Kérte, hogy küldjem a gazdát az állattal, beveszik a kórházba és ha lesz ideje, megnézi. Zárás előtt egy órával hívtak, hogy a beteg a műtőben, éppen távolítják el az idegen testet (teniszlabda darabja haladt sunyi módon a vékonybelekben, már közel volt a vastagbélhez).

Még délelőtt jött újra egy magyar kliens Londonból, aki egy hete már járt nálunk 16 éves emlődaganatos tacskó jellegű kedvencével. Az első vizit idején hasmenése volt a több emlőtelepben fejlődő daganatok mellett. Az egyik (bal utolsó emlőtelep) daganat egy része erősen kitüremkedett ciszta szerűen. Az állat fizikálisan kora ellenére remek állapotban volt, de a korral járó altatási rizikó és az éppen zajló hasmenés miatt nem javasoltam műtétet. Tünetileg a tejelválasztást fenntartó, emlőtelep méretet befolyásoló prolaktin hormon termelését blokkoló kezelést ajánlottam palliatív kezelésként. A tulajdonos megijedt attól, hogy ugyan csökkent a tejmirigyek mérete, de a legrosszabb képet mutató tumor fölött a bőr kirepedni látszott. Telefonbeszélgetéskor újra elmondtam a hatalmas rizikót és a műtét, altatás veszélyeit. Ma jöttek és a rossz kilátások ellenére a műtét javára mozdult el a mérleg nyelve. Vérvétel során megnyugtató volt, hogy a máj és vese jól  működik, a vérkép rendben, hát hajrá. Óvatos gyógyszeres előkészítés, vénakanül, altatás mélyítése vénás készítménnyel, majd intubálás és inhalációs narkózis. A vénás injekció beadása után a légzése leállt, hosszú ideig asszisztálni kellett mesterségesen. A szívműködés rendben volt. Spontán légzés semmi és mégis úgy tűnt ébren van. Nem akartam sokat várni, kis morfiumszármazék még a vénába és nagy levegővel sebmetszés. Semmi reakció a metszésre, hát hurrá, előre. Óvatos preparálás, erek lekötése, illetve egy elmetszése után a szemüvegem vérben úszott, szememben a páciens vére (vértestvérré válva). Gyorsan lefogtam a spriccelő eret és lekötöttem. A daganatszövettel együtt kimetszettem a hozzá tartozó nyirokcsomót is. Több helyen egyesítettem a mélyen lévő szöveteket, majd rétegenként haladva, végül a bőrt zártam. Mire ide jutottam a kutya teljesen stabil volt, önállóan lélegzett, fájdalomtól mentes. Kiszálltam, altatógáz nullára, csak oxigén ment még amíg mély a légvételek lehetővé tették az oxigénről való levételét. Szépen ébredt, panaszmentesen. Másfél óra múlva farokcsóválva ment ki az ajtón. Műtét közben és azt követően is ment az infúzió a kanülön át. Eddig szép és jó, remélem nem lesz semmi műtétet követő kellemetlenség. Már csak azért sem mert három napos munkaszünet jön. 

Elment az utolsó kliens is, újra zárva a bejárati ajtó. Megköszönöm a lányaimnak a napi remek munkát, a csodás altatást.

Hazafelé még beugrottam a műtött betegemet megnézni a központi kórházban, éppen a hasat zárták. Beszéltem az operatőr kollégámmal és Anselmoval megköszönve a gyors és hatékony segítséget.

Hosszú és szép nap végén a steak már emésztődik. Miért is szeretem ezt a hivatást ?! Hát ezekért az estékért, amik hosszú, dolgos napokat követnek mikor napközben segítségünkkel gyógyulhatnak az arra rászorulók.