Tegnap szombati műszakban töltöttem el munkás napot megállás nélkül, három rendelőben szépen egymás után. Délidőben kis szusszanás közben kérdezte recepciós kolléganőm, hogy én mióta dolgozom állatorvosként. A dátum hallatán elképedt és kérdezte hogy vagyok képes még mindig ilyen nagy szeretettel, jókedvűen, odaadással végezni a mindennapi munkát. Magamban jót mosolyogva azt válaszoltam, ami a tényleges helyzet, hogy ez az életem, a hobbim és egyre jobban szeretem amit csinálok. A beszélgetés hatására repültek vissza gondolataim 1984 őszére, telére. A diplomámon még nedvesen csillogott a tinta, mikor beálltam a Pécsi Állami Gazdaság csatasorába. Elvileg állatorvos gyakornokként kaptam meg az 500-as marhatelepet a hozzá tartozó üszőteleppel és az 500 kocás sertéstelepet és desszertként az Üszögpusztai lovardát. Gyenei Laci bátyám szívinfarktuson esett át, hát bekerültem az örvénylő mély vízbe és próbáltam tempózni. Az első nem igazán sikerélményem ikerelletés volt a félig nyitott pajtában. Mindkét borjú rendellenes tartásban, zsibbadt a kéz nehezen sikerült felhelyezni a csomókat a lábakra, feszültek a kötelek, dagadtak az izmok, világra jött az első, de minden próbálkozás ellenére nem vett levegőt, a második már kicsit szagos volt és nem jött könnyen. Alsógatyáig véresen, a szélben dideregve nem éreztem, hogy jól indul a karrierem.

Az inszeminátor, aki régi bútordarab volt a cégnél, országosan a kiválók közt, ferde szemmel méregetett és keresetlen szavakkal ecsetelte is mennyit érek az Ő szemében. Az IFA sofőrje röhögve kérdezte mennyiért csinálom mindezt ? Válaszomon jót derülve ajánlotta legyek inkább sofőr, az többet hoz a konyhára.

Szakállat növesztettem, hogy 23 évesen kicsit komolyabbnak tűnjön a fizimiskám, de ez nem volt túl hatékony.

A sertéstelepen szigorú rend volt, a telepvezető - egykori katona - remekül végezte a dolgát, a felcserem, Tóni bácsi, kedves jó humorú sváb mindig jóízűen ugratott, de nem bántam, mert munkáját remekül végezte, igaz a saját kis 3 tanyából álló "kerületemben" nem hagyott nekem malacot tökkel egyet sem.

Huncut szemmel fogadott egy reggel: Mondja doktor mi baja ? Néztem rá kérdőn, gondolkodtam mit is válaszolhatnék. Látva hezitálásomat jót kacagott, majd megadta a választ.

Hát város, nem tudta ?! Híjnye az angyalát csőbe húzott, oszt együtt nevettünk.

Reggelente a még hideg istállókban szemléztem, a kocák oldalra dőlve, röfögve mórikálva szoptatták malacaikat a kutricákban. A másik oldalon a boxokban malacok kergetőztek visítozva dobálva valamit. Közelebb érve láttam, hogy patkány maradékával megy a kosárlabda. A derengésben továbblépve döbbentem éreztem, hogy valami mászik a mellkasom irányába. Undorodva nyúltam oda és farkánál az irtószertől már kicsit gyengült méretes patkányt hajítottam a malacok közé azok nem kis örömére.

Az istállók végében az éjszaka elpusztult állatok várták késemet. Boncoltam minden nap, minden hullát.

Az aznapi második 20 kg körüli malac hólyagjában, vese burka alatt, alig látható tűszúrásnyi vérzések. Még a nyáron az intézeti gyakorlaton Süveges Tibor személtette nekünk a Létavértesről származó sertéshullában a boutonokat, döbbenetünkre a gyomorban. Aki már ilyet állapít meg a telepen az akár vissza is adhatja a diplomáját - mondta szinte csak magának.

Szavai visszacsengtek a fülemben. Hívtam a megyei hatósági főállatorvost és a sertés egészségügyi szakállatorvost szemlére, mert a gyanú felmerült arra a betegségre, amiről nem beszélünk, és Magyarországon nincs (akkor már rájöttem, hogy csak bejelentve!). Gyanúmat és félelmemet visszaigazolták és kérték intézkedjek a hulla mielőbbi Országos Állategészségügyi Intézetbe szállításáról. Nem jelentett nagy gondot, hiszen péntek lévén amúgy is készültünk Budapestre feleségem szüleihez. Malac zsákba, zsák a Trabi csomagterébe. Másnap a Tábornok utcában átadás-átvétel és remegő térdekkel várakozás. 

Hétfő reggel újra a hadrendben. Reggel Nyilas elvtárs, igazgatóhelyettes hívott meglehetősen barátságtalan formában, hogy azonnal menjek be a központba.

Álltam a szőnyeg szélén és záporoztak nem éppen kedves szavai.

Hogy képzeled Te taknyos, hogy idegeneket hívsz a gazdaságba a tudtom és beleegyezésem nélkül ? 

Mondtam azért, mert ez szigorúan járványtani ügy és ez a feladatom.

A fizetésedet innen kapod, Te itt alkalmazott vagy.....

Tudd meg, hogy akkor van baj ha a hízók köhögnek, addig semmi és ha ilyen van akkor először engem vagy köteles hívni és ha én megengedem, akkor szólhatsz a megyeieknek ! 

Ordított a tagbaszakadt, csöppet sem kedves ember. Álltam megsemmisültem igazam tudatában, de szavam sem lehetett. Megalázottan, földbe döngölve, pályakezdőként, szakmai segítség nélkül. Szép kilátások.

Pár napon belül megjött a megnyugtató hír, hogy szerencsére csak malac paratífusz és nincs a háttérben a nagy gonosz.

Nyilas elvtárs igazoltnak vélte önmagát és még nagyobb arccal pöffeszkedett az eredmény birtokában a bejárás során az ólakban. Ugye mondtam én.

Milyen jó is, hogy így alakult, de ha nem a szakma szabályai szerint járok el és úszik a telep a bajban akkor azért lettem volna agyagosítva.

Egy hónap múlva egy Dráva menti telepre rendeltek ki a mínusz 24 fokos télben a sertéstelepen oltani, mert a vírus sajnos bejutott a megyébe. Később már beismerten értelmetlen gyűrűoltással való próbálkozás után 2000 disznót kellett leölni és kerültek  azok mély árokba formalinos locsolást követően. 

Azok voltak a nehéz, embert próbáló idők tértek vissza gondolataim a jelenbe. Most a munkám örömzenélés a házi kedvencek birodalmában. Megvannak a maga nehéz pillanatai, de hol van a kettő egymástól ?

Mint Makó Jeruzsálemtől !

Az elmúlt hetekben hirtelen megnőtt az egy napra eső bolhákkal társbérletben élő és a bolhanyál allergiával küzdő macskabetegek száma. Van tulajdonos, aki észleli az élősdiket, van aki csak csodálkozik, hogy miért harapja, vakarja magát a szőrét vesztő és pörkökkel tarkított állat. Közép-Európában megszoktuk, hogy a tél sok élősködővel elbánik, vagy csökkenti a populációt, ami nem igaz Angliára. A kijáró macskák télen több időt töltenek a házakon belül és a behurcolt kifejlett, jóllakott nőstények elpotyogtatják a sok millió petét, amik a fűtött, páratelt otthonokban vidáman kikelnek és szaporítják a létszámot. Naponta több döbbent arcot látok és fogynak a bolhaellenes szerek és az otthoni védekezést szolgáló spray-k is rendesen. A régebbi hatóanyagok már sokszor nevetésre ingerlik a bolhákat, de sajnos már az újabbakkal szemben is látok rezisztenciát, aminek csöppet sem örülök. A mai nap legrosszabb élménye a vérfogyottra szívott 3 hónapos az én bébim megnevezésű szegény kis állat volt nagyon erősen leromlott állapotban. Megkapott mindent, amit lehetett és reménykedem, hogy parányi teste elég erős még ahhoz, hogy megerősödjön és egészséges, doromboló kedvenc lehessen belőle. Mekkora galibát is tud okozni egy parányi, nem annyira ugráló, mint többször a szőr között oldalazó, vérszívó élősdi. Szép régi tévhitek még ma is fel felbukkannak, miszerint a bolha ellen azért jó a nyakörv, mert naponta elzarándokolnak könnyet inni, mikor is érintkeznek a bolhanyakörvvel. Eszembe jut erről a trükkös egércsapda, mikor az egér útvonalába elhelyeznek egy pengét, attól jobbra egy adag sajtot, balra egy darabka szalonnát. Miközben az egér tanakodik, hogy melyiket is válassza fejecskéjét forgatva jobbra-balra, a csalfa penge fejét veszi. Horror.

Talán nem véletlen, hogy nehezen talál kiadó lakást, aki állattal kíván költözni. A kiköltözés előtt szakemberrel kell a lakást, házat élősködő mentessé tenni. Ahány ház, annyi bolha, akarom mondani szokás.

Így van ez errefelé a ködösnek mondott, de általam eddig mindig ködmentesnek megélt Albionban. 

Egy hónapja kaptam meg a végleges kinevezésemet. Az eltelt, munkával töltött idő persze kevesebb, mert a karácsony- szilveszter tengelyben családi programokkal fűszerezett volt az élet. Az én kedvesem egy hetet töltött itt velem, nagyokat kóborolva a környéken, London utcáin vagy éppen németalföldi festők kezei közül kikerült csodákat nézve. Elszaladt az idő. A központból hívtak, hogy a cég hagyományainak megfelelően időnként a body-m meglátogat, hogy segítsen a beilleszkedésben, nem zavar-e ? Hogy zavarna, hiszen számos kérdés felmerül menet közben, nagyon örülök, mert ezzel a segítséggel magabiztosabb lehetek főleg az adminisztrációs ügyekben. Meg is jött Matt a területi igazgatónk, aki egy kellemes, segítőkész kolléga. A saját szoftverben kalandozva, új lehetőségeket mutatott és pár általam írt bejegyzést átnéztünk, kritikusan értékelve azok megfelelőségét, minőségét. Közös örömünkre minden rendben volt, pedig nem angol anyanyelvűként nem mindig egyszerű szabatosnak lenni. Arról nem is beszélve, mikor meglódulnak az ujjak a klaviatúrán és sorakoznak az elütések, ami a napi sietős életben nem mindig tűnik föl. Elmondtam a saját terveimet is a jövővel kapcsolatosan, amiben teljesen egyet is értettünk. Szeretnék több stabil nővért, egy másik állandó állatorvost magam mellé, tudván, hogy először meg kell termelni hozzá az alapokat, bizonyítani, hogy érdemes, aztán hajrá. Van egy álmom, amit megosztottam a csapatom tagjaival, ezért már közös az álom. Meglátjuk, 6 vagy 12 hónap múlva már jobban látszik, mennyire reális. Beszélgetés közben felmerült hogy szívesen végzek ultrahangos vizsgálatokat, de a közeli 3 praxis által közösen használt eszköz van csak. Kellemes meglepetésemre főnököm felajánlott egy kiváló minőségű kardiológiai vizsgálatokhoz is használható készüléket, amit a szomszéd branch-ról át tudunk telepíteni, mert az ott dolgozó kolléga cégen belül átmegy a lakóhelyéhez közelebbi egyik rendelőbe. Örömmel tájékoztattam, hogy komoly endoszkópos felszerelésünket is tudom használni, amihez szükség lenne néhány kiegészítő eszközre. Minden csak megbeszélés és ár kérdése, de katéterek, biopsziás fogók bármikor beszerezhetők.

Szép nap ez. Be - és elfogadtak, a visszatérő kliensek kedvesen régi ismerősként üdvözölnek, a gyógyult kedvencek családtagjai nagy szeretettel köszönik a segítséget. Ezért vagyunk itt, ezért érdemes reggelente felkelni és végigdolgozni a napot. A héten két rezidens, frissen végzett kolléga is töltött nálunk 1-1 napot elsősorban a recepciós feladatok tanulása miatt, de adtam lehetőséget egyszerű vizsgálatok és oltások elvégzésére, miközben árnyékkén ott voltam, ha segítség kellene. Kedvesek, sokat szoronganak, tapasztalatlan reménységei a jövőnek. Nyugtattam őket, hogy mindenki, a régebben végzettek is hibázhatnak. A lényeg az, hogy tudásuk legjavát adva a kliensre odafigyelve, alaposan vizsgálva, jól kommunikálva dolgozzanak mert így megy minden rendesen. Nem kell azonnal diagnózishoz jutni, fel kell vázolni a lehetséges problémákat, a pontos diagnózishoz vezető utakat, elkezdeni a tüneti kezelést és haladni lépésről lépésre, ahogy a gazdikkal meg lehet állapodni. Ha több lehetséges kezelés van, azt mind fel kell vázolni, hogy választani tudjon a kedvenc családja, lehetőségeihez mérten. Boldogan jönnének máskor is, mondták, Az ajtó mindig nyitva és örülök, hogy újra taníthatok.

Három hónap mérlegét megvonva úgy érzem nagyon jó döntést hoztam. Hőböröghettem volna hogy ekkora tudással, tapasztalattal rezidensként gyermekeim korú kollégák mögött állva kellett kezdenem. Nem tettem, mert meg akartam ismerni a helyi viszonyokat, az adminisztrációt, hogy minél kevesebb hibával vezethessem a rám bízott praxist, amiből egy családias, mindenkinek kellemes munkahelyet formálhatunk közösen. Két hét múlva leülünk a lányokkal először és átbeszéljük, hogy ezt közösen hogyan tudjuk megvalósítani, nekik mi a véleményük és hozzáállásuk. A szeretetteli mosolyaikból és már szinte baráti együtt töltött időből kiindulva jó úton járunk.