Végigdolgoztam a tegnapi napot, munkás szilveszter után a családdal chatelve megvártam a magyar éjfélt és helyi idő szerint éjfél előtt kidőltem. Kényelmes kilenc órai kelés után megírtam a karácsony előtti élményeimet, elindítottam első újévi útjára a mosógépet, az ünnepek előtt vásárolt vörös lencséből összeütöttem egy finom zöldséges levest. Forró volt még, a nap sütött, az idő csodás, hát felöltöztem, pipámat finom illatos dohánnyal megtömtem, a dohányt a biztonság kedvéért zsebre tettem a gyújtóval, szurkálóval és irány a közeli erdő békéje, csendje. Éppen csak beléptünk 2019-be én meg az ösvényre, ahol meglepetésemre szürke tölcsérgombába botlottam. Az idő csodás, az erdő aljzata zöld és nedves. Pöfékelve, sétálgatva élveztem a perceket. A sétaút patakot követi, előttem apa két fiával a patakmederben felhalmozódott uszadékot mozgatja el a víz útjából. Idősebb fiatalabb, párok, csoportok jönnek szembe mosolyogva köszönünk és boldog új évet kívánunk egymásnak azután ki-ki folytatja útját. Út szeli át az ösvényt, átvágok, követem a víz folyását, a környező ágakon széncinegék keresgélik az eleséget, a kidőlt fákon szürkemókusok keresgélnek vidám faroklengetéssel. Jó kilométer után házak mellé érek, köztünk zöld rét, csend vesz körül, Megfordulva párhuzamos úton sétálgatok, a pipa füstöl rendületlenül, jó dohányt választottam. Visszaérek az úthoz, patadobogás veri fel az erdő csöndjét. Három lovas jön lépésben kedélyesen beszélgetve. Előttem biciklis papa két bringás gyermekével dagasztja a fellazult talajt. Újabb párok, csoportok jönnek szembe. Egy mogorvább piros arcú férfi az egyetlen - talán még borús fejjel - jön és megy mosolytalan arccal. Kedves fehér szakállas mosolygós koboldarcú idősebb férfi köszön rám kedélyesen. Letérek az ösvényről a fák közé, vigyázva lépteimre, mert a terület zsombékos, tocsogós, de jól bírja a túracipő lábamon. Idilli nyíresen vágok át, mellettem nagy zöld rét, közepén magános kopasz fa nyújtogatja ágait érezve a tavasz közeledtét. A füzeken már ott a barka, vastagon, bizakodón. Szarkák cserregése, galambok szöszmötölése övezi utam. Visszaérek a patakhoz, utat engedek két korombélinek, az egyik kérdi látva a füstölgő pipát számban, hogy ugye folyamatosan szívom. Mosolyogva mondom, hogy alkalmi bűnöző vagyok csupán. Hét közben kiszellőzik a tüdőm rendesen. A pipa életérzés, tér és idő kell ahhoz hogy jól essen. Motoros kerekes rokkantkocsin mennek el mellettem többen, kutyájukat megmozgatva. Lassan kiérek az erdőből, erősödik a forgalom zaja, átkelve a Crawley úton beérek a kedves kis házak közé. Némely kémény füstölög, az én pipám már kiégett, zsebemben lapul. A leszálló ágba kerülő nap arannyal festi meg a fák koronáját. Jól érzem magam, remek sétával indult az év. Hazaérve megmelegítem meglangyult lencselevesemet. Jólesik, megéheztem. Megmosolyogva magam előveszem a szilveszterre vett kis üveg olasz pezsgőmet. Pukkanás, némi habzás és köszöntelek Új esztendő, legyen mindenkinek legalább annyira jó és szép mint ahogy nekem indult.
