Tegnaptól megszűnt a rezidensi státuszom és átvettem a Medivet Three Bridges rendelőjének vezetését Crawleyban. A változás mindössze annyi, hogy több a munka, de így több a vele járó öröm is. Karácsony előtti a hangulat és a forgalom is. A pénzt most az ünnepekre költik, a halasztható beavatkozások átkerülnek Januárra, persze unalom azért nincs, mert elkelnek a konzultációs időpontok így is. Egyenként kerülnek a látókörömbe a korábban mások által kezelt állatok és a csomók kibogozása után lehet egyenesbe hozni amit kell. A pár éve végzett fiatal kollégáim diagnózis feltüntetése nélkül kezelnek sokszor tünetileg, ami nem feltétlen baj, mert sokszor a tulajdonos nem akar vagy nem tud többet áldozni a szükséges vizsgálatokra. Sokat segít a több évtizedes tapasztalat és az, hogy egykor eszközhiányosan, kevés gyógyszerrel is tudtunk eredményesek lenni és ma is használjuk az érzékszerveinket és a hazai hagyományokon alakuló technikákat sikerrel. A kiegészítő eljárások persze árnyaltabbá, pontossá tehetik a diagnózist és sokszor elengedhetetlenek. Máskor meg ott a rutin. Ma kedves vendégem volt a cég központjából. A rezidenseket segítő, támogató kollégával töltöttem egy kellemes órát. Sok mindenről szó esett. Kíváncsi volt hogy illeszkedtem be, miért választottam Angliát. A beilleszkedésről csak annyit, hogy megtaláltam a helyemet és hogy miért itt? Az ellátás, a kiszolgálás színvonala a jól képzett nővérek háttérmunkája segít abban, hogy a  magamtól elvárt igényességgel megfelelő körülmények között tudjak segíteni nap mint nap. Szó esett szép hazánk történelméről, a nagy változásokról, hiszen az átlag angol nem ismeri a mi történelmünket. Kíváncsian kérdezte véleményemet a rezidensi idő alatti tapasztalataimról. Igazán hasznos volt számomra, mert a helyi viszonyokat, rendszert sikerült megismerni ami akadálymentessé teszi az utat, de nem hagyhattam szó nélkül, hogy bizony a frissen végzett tapasztalatlan kollégák nem kapnak elegendő szakmai segítséget, illetve nagyon hely és személyfüggő. A svédcsavar ekkor jött örömömre és meglepetésemre. Szó esett az én egyetemi oktatói pályafutásomról is, ami megalapozhatta a kérdést: Vállalnám- e a pályakezdők képzését, mentorálását ? Kell ennél nagyobb megtiszteltetés ? Szerettem az oktatói munkát és ma is örömmel tölt el, amikor egykori hallgatóim sikereit, szakmai előmenetelét látom. Idegenként a Brexit árnyékában szép ajándék az élettől. Örömmel mondtam igent, mert képviselhetem azt a tradíciót amit a mi több mint 200 éves állatorvosi felsőoktatásunk alkotott meg és méltán vagyunk büszkék rá. Kicsiny csillagocska ragyogtatta a rendelőt a zárás előtt, mikor frissen ellett aprócska szuka vizsgálata után megnyugtathattam az aggódó családtagokat, hogy a  kimerült mama pocakja már üres. Az aggodalmat az generálta, hogy ultrahangos előrejelzéskor ígért  6 helyett csak 3 kölyök született. Az élet már csak ilyen.