A kimerítő, 4 éjszakai műszakkal töltött hétköznapokra egy szombati ügyelet tette fel a pontot. A munka nem volt kimerítő és alapellátás részeként 1 napja vagy egy hete a családba került kis kedvencek első vizsgálatával, felvilágosítással és első oltásokkal telt főképpen. Három rendelőben láttuk el a szőrös kis csodákat egymást követően. Kezdve a nemsokára saját vezetésemmel működő rendelőben, majd folytatva ott, amit még anno megpályáztam és befejezve azzal a rendelővel, ami egy három (e három ) rendelőből álló hálózat voltak egykoron. Nyugdíjba vonult angol kolléga építette föl a három rendelőt és üzemeltette nagy forgalommal a kliensek legnagyobb megelégedésére, de eljött a visszavonulás ideje, a fia vette át a menedzsmentet és kevésnek bizonyult. A rendelők pedig jelenlegi munkáltató cégem birtokába kerültek. Milyen szép is az élet.
Ma reggelre kipihenten keltem és készültem Londonba egy kedves egykori tanítványommal, aki kiváló kollégám volt az egyetemen, végül munkaadómmá vált. Megálmodott egy 1998-ban egyedülálló rendelőt, amit egy idő után közösen álmodtunk és indítottunk. Én az ottani családias csapatnak 18 évig voltam tagja, amiről ma megemlékeztünk egy finom croissan és csésze tea mellett a Trafalgar tér szomszédságában ülve és élvezve egymás társaságát. Szép időket éltünk meg együtt, volt miről beszélni. Nem feledkeztünk meg felnőtté vált gyermekeinkről sem akikre méltán vagyunk büszkék, hiszen a szakmai sikerek eltörpülnek amellett, hogy értelmes, okos fiatalokká váltak fiaink, lányaink. Csatlakozott hozzánk kis idő múlva kolléganőm, barátom nagy fia is és sajnos hamar indulniuk kellett, mert ma repültek haza.
Az idő csodás, szikrázó napsütés, a téren nyüzsgés, a szökőkút vizében szivárvány játszik, egymásba érnek a turisták, kattognak a gépek, billegnek a selfi-botok. Kis területen békésen töltik a napot Afrika, Ázsia, Európa fiai és lányai, a mutatványosok kápráztatják a népet a Nemzeti Galéria előtt, mint mindig. A kellemes beszélgetés után belépek a galériába és elkezdem időutazásomat. A kiállított képek száma káprázatos, a 13. századi padovai és más olasz mesterek művei a legkorosabbak. Az ábrázolás még meglehetősen kezdetleges, a téma egyházi. Ilyen tömegben kisdedet imádó királyokat ritkán lát az ember. Képviselteti magár Leonardo mester is, Tiziano színei káprázatosak, Raffaello mester, Botticelli...
Telítődve a hitvilág színes kavalkádjával, üdítően hatnak a portrék a flamand, német, angol és osztrák mesterek ecsetjeit dicsérve. A tekintetemet hirtelen magával ragadja régóta kedvenc képem Bruegheltől. Meglepődtem kicsiny méretén és a kicsiny vászonra felvitt ecsetvonások elvarázsoltak. Nem csak a cím paradicsomi, hanem a látvány is. Pár, elnyúlt formákkal telített Greco után további németalföldi csodák, tájképek, természeti képek, majd Rubens formái vaskosan, színektől pompázóan. És újra a szinte megszólaló életképek, arcképek kápráztatnak. Levezetésnek a modernek, Monet, Van Gogh és kedvencen a "vámos" Henri Rousseau a maga speciális képvilágával. A szem már szinte káprázik a termeken végigértem. Az élmények magukkal ragadnak, ellazítanak. Kijutva az épületből a múzeum előtt éppen kerékpárzsonglőr fitogtatja az egyensúlyozás magasiskoláját. Sétálnék még, de kellemetlenül szemerkél az eső, lassan szürkül az ég alja. Irány hát a föld alá, egy átszállással kényelmesen a London Bridge-hez érek. A Brightoni vonat hamarosan indul: Kényelmes, tiszta fülkében kedves vörös, talán francia, svájcisapkás lányka mellett találok helyet, Ő Gatwickben leszáll, én még egy megállót megyek. Irány a parkoló és kényelmesen hazaértem Horshambe. Most pedig befejezem a következő ponttal.
