Ez a nap is úgy indult, mint minden másik. A nap már felébresztett az ébresztő előtt vagy egy órával, osztán megcsörrent, felkeltem, tusolás, borotválkozás, könnyű reggeli, készülődés és indulás a rendelőbe.

A COVID helyzet miatt rutin ellátás elvileg alig van, csak sürgősség, ami persze teljességgel tarthatatlan, hiszen a tulajdonosok minden ijesztő és én inkább behívom konzultációra, nehogy elbagatellizálva nagyobb legyen a baj.

Mára egy a bal hátsó lábára régóta sántító, gyógyszerre nem igazán reagáló 10 éves kicsit demens staffi röntgenre érkezik. A beérkezett kutya az előkészített férőhelyre kerül én folytatom a konzultációkat, majd erős, fojtó szag csapja meg az orrom és nem reagálnak a nővérek a hívásra. Hamar kiderül az ok. Rosie telerottyintotta a férőhelyét, szinte nyakig szaros. A lányok éppen próbálnak szalonképes kutyát csinálni belőle, minden úszik a végtermékben.

No persze most nincs lottószelvény a közelben.

Beérkezik a bélsárpangás (egy hete nem volt produkció) miatt behívott macskakliens is. A vastagbele a belek mozgatását szabályozó idegközpontok abnormális működése miatt tele a megrekedt tartalommal. Gazdi a megbeszéltek ellenére nem szólt, mikor kifogyott a gyógyszerekből, várt. Frissen végzett kolléganőm kezdte volna a vénakanült a vénába juttatni, míg én még konzultáltam, de rutintalansága és a többszöri próbálkozás miatt a macskát sikerült megközelíthetetlenné bőszíteni. Hurrá.

A délelőtti konzik után Rosie vérét gyorsan levettük, házi laborban hamar kész az eredmény. Minden paramétere rendben, így indulhat a bódítás. Könnyen, gyorsan ellazul, kanül kerül a lábába, kicsit mélyítünk a bódulaton és kattog a röntgen. Bal csípője és a térde is arthrotikus, térdszalag stabil, de csak recseg a térde (porcsérülés ?).

Megkapja az ébresztő injekciót. Lassabban ébred az átlagnál és nagyon elhagyja magát. Csak áll a sarokban bambán, vagy a rácsnak támasztott orral. Gyorsan letakartatom a rácsot törölközővel, hogy sötétben, nyugodtan ébredjen.

Elkezdjük a cica kezelését is. Bódító beadását az öreg rögzítési technikám segítségével zokszó nélkül viseli.

A szedált állt vénájába gond nélkül suhan a kanül, kis mélyítés, majd maszkon oxigén indul.

A szükséges eszközök előkészítve. langyos víz, paraffin, katéter, 50 ml-es fecskendők, magfogó híján hosszú érfogó. Maszk, műanyag kötény és a combjaim közé a vödör.

A katétert lassan, óvatosan a végbélbe vezetem miután egy adag folyadékkal előkészítettem a terepet. No persze ilyenkor derül ki, hogy a katéter csatlakozása nem passzol az ötvenes fecsihez. No para, kérek egy 20 ml térfogatút.

Lassú óvatos befecskendezés, fogóval enyhe tágítás, hogy legyen helye a levált darabkáknak a külvilágra érkezni. Ujjaimmal óvatosan masszírozgatom a közel 30 cm hosszú 3 cm vastag összeállt tartalmat. Beöntés, kisurranás, beöntés, kisurranás, a vödör időnként megbillen, csúszik a kötényen a paraffinnak köszönhetően.

A procedúra félidejében a földre csusszan, oldalra dől és tengert, barna tengert képez, szagosat. Gyorsan törlőkendők fedik a földön landolt anyagot.

A művelet finoman addig folytatódik, míg kis, már üríthető méretű darabkákra sikerült szétszednem a nagy hurkát a hasfalon keresztül masszírozva a belet.

A szegény jószág hátsó fele merő iszap, hát a katéter végbélből való kihúzása után irány a tisztasági fürdő, míg újra szalonképessé válik. Nem ébresztjük, hanem félbódult állapotban megy a pumpa segítségével az infúzió még pár órán át.

Rosie még mindig kótyagos, kiviszem a hátsó udvarba sétálni. Mint a delíriumos állapotú részeg, csak áll bambán, a lépcsőket nem igazán érzékeli, lassan jön ki a bódulatból és akkor még nem tudjuk mi a baj a koponyáján belül. Az egy másik kihívás.

A szag lassan enyhül, a padlók tiszták, az étvágyunk némiképp csökkent ebéd előtt.

Micsoda egy sza...s nap volt ez a mai.

Mert szép élet az állatorvos élet. Kicsit véres, kicsit pisis, kicsit kakás, sokszor szagos, de eszembe sem jutna másra cserélni.

Reggeli békés szendergésemből mobilom hangja vert föl. Drága elsőszülött fiam köszöntött elsőként az 59+ éve éppen csak felszáradt újszülöttből felcseperedettet és megérettet (vagy időnként mégsem ?!).

Jól indult a nap imigyen, pláne hogy nem sokra rá életem egykori szerelme, három és fél évtizede társam, barátom is majd kapcsolatunk gyönyörű második gyümölcse, lánykánk is csörgetett.

Könnyű reggeli után kicsit visszaszenderedtem, majd kitisztult fejjel konstatálva, hogy a nap ragyog, szél alig hát irány dél, a tengerpart. Összecuccoltam izibe, kis gyümölcs, ásványvíz, napolaj, a kocsiban az eddig ki sem bontott napozószék menetfelszereléssel irány a Littlehampton melletti kedvenc partszakaszomra a dűnék közé.

Bakugrásnyi 35 kilométeres távolság, forgalom alig. A meglepetés - no persze nem is annyira az - a parton ért, hiszen a parkoló dugig.

Szokásos mottóm most is bejött, hogy mindig van egy hely. A parthoz közel, mire odaevickéltem valaki éppen távozott. Az automatánál rendeztem a parkolási díjat és irány a part. A víz gyönyörű azúrkék,hullámzás alig, a parton rengeteg napfényre kiéhezett a lockdown miatt kiszabadult, egymástól korrekten távolságot tartó tarkította a kavicsos fövenyen a látványt. A dűnék közt vezető ösvényt használva értem a víztől kicsit távolabbi kellemes homokos, buckás, hangafüves területre, ahol remek helyre leltem. Szék kinyit, fürdőgatyára meztelenedve már fújtam is a naptejet magamra és sapival a fejemen a tengerre kilátással elhelyezkedtem. Égett a napmelegtől a hangafüvek alja, tikkadtan élvezkedtem rajta.

Távoli enyhe hullám morajlás, jetsky kellemtelen hangja vegyült a kisgyermekes családok keltette hangokkal.

Csukott szem, élvezet, meditatív hangulat.

Kezemre orrmányos bogár landolt, kényelmesen végigkorzózott a mutatóujjamon és megállapodott a körmömön. Társaságban mégis csak más ugye.

Délidőben értem, hát vigyázva a lengedező szélben csalóka erős napsugárzással csak közel két órát engedtem magamnak.

Időm leteltével ruha vissza, szék a zsákba, cucc a vállra, séta vissza. Kedves házaspár ment előttem hároméves forma bűbájos kislányukkal, aki az ösvény közepén lecövekelt. Apa kedvesen félrevonta, utat nyitva nekem, kedvesen egymásra mosolyogtunk, szép napot kívánva egymásnak, én köszönve a gesztust.

Lassan csorogtam kifelé, mert az egy kocsi szélességű kikötői úton érkeztek még szép számmal. Ablak lehúzva, kellemes menetszél lengeti a mára már jócskán megnőtt ősz fürtöket, haladtam Horsham felé, a rádióból élvezetes úti zene kényeztetett. Az út szinte üres még a London felé vezető úton, lekanyarodtam Horsham felé és hipp-hopp haza is értem. Reggel óta érkeztek a jókívánságok szívet melengetően, válaszoltam is rendre minden kedves rokonnak, barátnak, ismerősnek, akik megemlékeztek rólam.

Frissítő zuhanyozás után nekiláttam az ünnepi menünek. Krumpli hámoz, negyedbe szeletel, marhaszelet besóz, borsoz, kicsit pihen. Közben a forgólevegős sütőben sül a steak krumpli. Olaj már kezd mocorogni a sütőben, husi oldalanként 2,5 percig serceg, füstöl, kéreg alatt csapdában marad a csodás íz.

Menet közben egy kellemes hőjű Peroni söröcske béleli a gyomrot.

Most sem kellet szégyenkeznem a medium steakem miatt, finom lett, jól esett.

Sörre bor mindenkor, hát csobog a gyönyörű mélybordó Ausztrál Shiraz a pohárba. Illatos, zamatos, jó testű.

Egészségemre !

Még a sheef műszak előtt megkerestem a Sebő együttes zenéit és kényeztettem magam a gyermek- és kamaszkoromban megszeretett dallamokkal, amikor még a magyarságot az újra meglelt, felélesztett zenékben, táncokban éltük meg politikai hamisság, zagyvaságok nélkül. Közben jöttek az üzenetek, jót cseteltem kedves régi ismerőssel a világ dolgairól. Kicsit később váltottam Vujicsics zenére. Boldog felcseperedésem kora, mikor Pécsett a szomszédos akkor Jugoszláv rádióadók és a helyi adó is rengeteg csodás délszláv zenét játszott. Elvarázsoló, megnyugtató, felszabadító no és nem utolsó sorban visszafiatalít, bár egyelőre nincs rá szükségem, de lelkileg mégis. A család hiányát a távolság és az utazási nehézségek miatt naponta érzem, így most a zene a társaság aztán majd este a modern technika körém varázsolja a többieket, hogy virtuálisan egy helyen lehessünk.

Jövőre ugyanekkor, no de akkor már belépve a hatvanasok klubjába.