Ahogy az idő telik, egyre bővül az információ, kezdjük kapiskálni az új vírus tulajdonságait, a járványmenet jellegzetességeit. Mindez persze korlátokkal, mert azt senki nem tudja és képtelenség is mérni, hogy valójában hányan találkoztak a vírussal és estek át a fertőzésen időszakos vagy hosszabb időre szóló védettséget szerezve. Amit tudunk, hogy a súlyos tüneteket mutatók hányan vannak és mennyi a sajnálatos de várható veszteség, persze ez is országonként változóan.

A járvány ott tarol kegyetlenül ahol szűk területen sok a veszélyeztetett idős, beteg ember, a populáció fegyelmezetlen, az ellátás már rég nem bírja kapacitással, ezért sajnálatos módon hadiüzemre váltott és csak a menthetőket próbálja menteni.

A világ azon országaiban, ahol a kormányokban bíznak a helyi állampolgárok és a kormány is megbízik az emberek józan belátásában jobb a helyzet és vannak köztes helyzetek. Ahol figyelmen kívül hagyják a szakma, az egészségügy képviselőinek véleményét és kézi politikai vezérléssel próbálnak kezelni egy vírusjárványt ott fokozódik a járvány- és politikai veszélyhelyzet is.

Senki nem tudja a biztosat a sok ismeretlen tényező miatt és több módja is van a levezénylésnek. Utólag leszünk majd okosak, mikor visszamenőleg lehet átgondolni a történteket.

Hogyan reagálunk mi ?

Ki ki tudása, vérmérséklete, vallásos vagy politikai beállítottsága szerint, ami persze érthető, hisz ilyen a faj, de sokszor fölösleges, értelmetlen személyeskedésig fajuló viták generálódnak, ami nem visz előre. Vannak tiszteletre méltó kezdeményezések, naív kedves felajánlások és előjött, mint ilyen esetekben mindig az ember embernek farkasa fejezet is. Álhírek, nem létező vakcinával üzérkedés, maszkmánia és így tovább.

A legtöbbet a józan ész és a felelős magatartás segíthet(ne) ebben a helyzetben.

Hogy élem meg/át mindezt személyesen ?

A hivatásomnak megfelelően ott vagyok a klienseimnek minden nap a szükséges óvintézkedések betartásával természetesen, ami a járványmenet aktuális állapotához igazodik.

Szerencsémre olyan országban dolgozom, ahol a szakmai testület gyorsan és értelmesen követi az eseményeket és naprakész praktikus segítséget, protokollokat ad nekünk, akik a frontvonalon a fertőzésnek kitéve végezzük a gyógyító/megelőző munkánkat.

A cégem vezetői eleinte érthető módon kicsit lazábban értelmezték a szabályokat és a sürgősség fogalmát, majd a helyzet komolyabbra fordultával eljutottunk odáig, hogy minden halasztható beavatkozást elnapoltunk, a megrendelt gyógyszereket kipostázzuk. A személyes érintkezéseket redukáljuk a legszükségesebbekre kímélve a kollégák és a populáció egészségét. Sokszor telefonos konzultációra váltjuk a vizitet és ilyen formában próbálunk segíteni. A kliensek fegyelmezetten tudomásul veszik, megköszönik a munkánkat és megértik a hozott intézkedések fontosságát.

Korábban is asszisztáltam már ellést telefonos tanácsadással és ez tegnap is remekül működött.

Aki mérget eszik az persze most is azonnali ellátásra szorul, hát hányt is betyárosan kis yorkshire terrier betegem tegnap miután átment szomszédolni és jóízűen evett a patkányméregből, amit az állatot nem tartó szomszéd használt. Szerencsére gyorsan észrevették, realizálták a veszélyt és 40 percen belül már kiürítettük a gyomrot.

Nem halasztható súlyos veseelégtelenség végstádiumában szenvedő beteg kíméletes elaltatása sem és ebben az esetben, mikor az állatot elkíséri a szerető család hogyan döntsek a három közül ki jöhet be az állattal és búcsúzhat el ?! Mérlegelni, dönteni kell. Mi a szakmailag, emberileg helyes döntés ? Mi ír fölül mit ?!

Nem tudjuk  még mi lesz utána, mennyi kárt okoz ez az időszak, hogyan tudjuk pótolni a veszteségeket.

Az elhunytakat szomorú szívvel meggyászoljuk. A munkájukat elveszítőkről gondoskodnak a kormányok vagy nem. A vállalkozások nem kis százaléka feléli tartalékait, készleteit. Tudnak e újrakezdeni ?

Az egyes országokban milyen gazdasági, politikai változásokat hoz(hat) majd az ahogy a társadalom megítéli az aktuális kormányok járvány alatti viselkedését !

Kap e nagyobb megbecsülést ezek után az humán egészségügy, akik előtt mélyen meghajtom magam, mert sok helyen nem kellően felszerelve, magukra hagyva küzdenek az életekért.

Ez a mai modern világ ezer sebből vérzik, elüzletiesedett, szolidaritáshiányos, agresszív, arrogáns, magamutogató, hataloméhes és számos egyéb negatívum. Ugyanakkor reményt keltően látszanak pozitív, szép, felemelő, tiszteletre méltó példák is. Quo vadis ?

Visszamenőleg, valószínűleg már megnyugodva átértékeli az emberiség ennek a vírusjárványnak a súlyosságát, szerepét és levonjuk a tanulságait ?!

A remény hal meg utoljára, de csak ha lesz helye az intenzív osztályon és lesz aki ellássa.