Ahogy az idő telik, egyre bővül az információ, kezdjük kapiskálni az új vírus tulajdonságait, a járványmenet jellegzetességeit. Mindez persze korlátokkal, mert azt senki nem tudja és képtelenség is mérni, hogy valójában hányan találkoztak a vírussal és estek át a fertőzésen időszakos vagy hosszabb időre szóló védettséget szerezve. Amit tudunk, hogy a súlyos tüneteket mutatók hányan vannak és mennyi a sajnálatos de várható veszteség, persze ez is országonként változóan.

A járvány ott tarol kegyetlenül ahol szűk területen sok a veszélyeztetett idős, beteg ember, a populáció fegyelmezetlen, az ellátás már rég nem bírja kapacitással, ezért sajnálatos módon hadiüzemre váltott és csak a menthetőket próbálja menteni.

A világ azon országaiban, ahol a kormányokban bíznak a helyi állampolgárok és a kormány is megbízik az emberek józan belátásában jobb a helyzet és vannak köztes helyzetek. Ahol figyelmen kívül hagyják a szakma, az egészségügy képviselőinek véleményét és kézi politikai vezérléssel próbálnak kezelni egy vírusjárványt ott fokozódik a járvány- és politikai veszélyhelyzet is.

Senki nem tudja a biztosat a sok ismeretlen tényező miatt és több módja is van a levezénylésnek. Utólag leszünk majd okosak, mikor visszamenőleg lehet átgondolni a történteket.

Hogyan reagálunk mi ?

Ki ki tudása, vérmérséklete, vallásos vagy politikai beállítottsága szerint, ami persze érthető, hisz ilyen a faj, de sokszor fölösleges, értelmetlen személyeskedésig fajuló viták generálódnak, ami nem visz előre. Vannak tiszteletre méltó kezdeményezések, naív kedves felajánlások és előjött, mint ilyen esetekben mindig az ember embernek farkasa fejezet is. Álhírek, nem létező vakcinával üzérkedés, maszkmánia és így tovább.

A legtöbbet a józan ész és a felelős magatartás segíthet(ne) ebben a helyzetben.

Hogy élem meg/át mindezt személyesen ?

A hivatásomnak megfelelően ott vagyok a klienseimnek minden nap a szükséges óvintézkedések betartásával természetesen, ami a járványmenet aktuális állapotához igazodik.

Szerencsémre olyan országban dolgozom, ahol a szakmai testület gyorsan és értelmesen követi az eseményeket és naprakész praktikus segítséget, protokollokat ad nekünk, akik a frontvonalon a fertőzésnek kitéve végezzük a gyógyító/megelőző munkánkat.

A cégem vezetői eleinte érthető módon kicsit lazábban értelmezték a szabályokat és a sürgősség fogalmát, majd a helyzet komolyabbra fordultával eljutottunk odáig, hogy minden halasztható beavatkozást elnapoltunk, a megrendelt gyógyszereket kipostázzuk. A személyes érintkezéseket redukáljuk a legszükségesebbekre kímélve a kollégák és a populáció egészségét. Sokszor telefonos konzultációra váltjuk a vizitet és ilyen formában próbálunk segíteni. A kliensek fegyelmezetten tudomásul veszik, megköszönik a munkánkat és megértik a hozott intézkedések fontosságát.

Korábban is asszisztáltam már ellést telefonos tanácsadással és ez tegnap is remekül működött.

Aki mérget eszik az persze most is azonnali ellátásra szorul, hát hányt is betyárosan kis yorkshire terrier betegem tegnap miután átment szomszédolni és jóízűen evett a patkányméregből, amit az állatot nem tartó szomszéd használt. Szerencsére gyorsan észrevették, realizálták a veszélyt és 40 percen belül már kiürítettük a gyomrot.

Nem halasztható súlyos veseelégtelenség végstádiumában szenvedő beteg kíméletes elaltatása sem és ebben az esetben, mikor az állatot elkíséri a szerető család hogyan döntsek a három közül ki jöhet be az állattal és búcsúzhat el ?! Mérlegelni, dönteni kell. Mi a szakmailag, emberileg helyes döntés ? Mi ír fölül mit ?!

Nem tudjuk  még mi lesz utána, mennyi kárt okoz ez az időszak, hogyan tudjuk pótolni a veszteségeket.

Az elhunytakat szomorú szívvel meggyászoljuk. A munkájukat elveszítőkről gondoskodnak a kormányok vagy nem. A vállalkozások nem kis százaléka feléli tartalékait, készleteit. Tudnak e újrakezdeni ?

Az egyes országokban milyen gazdasági, politikai változásokat hoz(hat) majd az ahogy a társadalom megítéli az aktuális kormányok járvány alatti viselkedését !

Kap e nagyobb megbecsülést ezek után az humán egészségügy, akik előtt mélyen meghajtom magam, mert sok helyen nem kellően felszerelve, magukra hagyva küzdenek az életekért.

Ez a mai modern világ ezer sebből vérzik, elüzletiesedett, szolidaritáshiányos, agresszív, arrogáns, magamutogató, hataloméhes és számos egyéb negatívum. Ugyanakkor reményt keltően látszanak pozitív, szép, felemelő, tiszteletre méltó példák is. Quo vadis ?

Visszamenőleg, valószínűleg már megnyugodva átértékeli az emberiség ennek a vírusjárványnak a súlyosságát, szerepét és levonjuk a tanulságait ?!

A remény hal meg utoljára, de csak ha lesz helye az intenzív osztályon és lesz aki ellássa.

Lassan vége a télnek, a populáció immunrendszere a szokásos módon sérülékenyebb és mint minden évben elindulnak vírusfertőzések, járványok. Vannak a már ismert, minden év elején tömeges megbetegedést okozó, főleg influenzavírusok, tervezhetően, bár nem teljesen kiszámíthatóan, mert könnyen, gyorsan változnak és bizony tudnak meglepetést okozni, ismeret, vakcina ide vagy oda.

Aztán hirtelen megjelennek a számunkra újak, amelyek már régóta ott éltek valamilyen állatfajban, de eddig nem okoztak emberi megbetegedést. A jelenlegi hatalmas világhisztériát okozó coronavírus törzs az aktuális mumus. Amit eddig tudunk a viselkedéséről az szakemberként nyugalomra int. Nem terjed túl gyorsan a mai lehetőségekhez képest, leginkább csak az idősebb, nem egészséges vagy immunkompromitált egyedekben okoz súlyos, akár halálos betegséget.

Mi lehetne a normális járványtani szempontból legjobb megoldás ? A populáció minél hamarabb aktívan immunizálódjon, essen át a fertőzésen, a fokozott veszélynek kitett emberek izolálása, védelme a másik alapvető feladat, miközben persze az izolált vírusból kezdődjön a vakcina gyártása, a még nem érintettek megvédésére, vagy a jövőbeli fertőződések megakadályozására. Mit tesznek e helyett populista beállítottságú kormányok s a veszélyes nagy hatalmú média ?

Kezdjük a médiával. Okoskodó, félinformációkból szenzációt keltő zsurnaliszták világméretű pánikot, hisztériát generálnak és azt percről, percre fenn is tartják, sőt erősítik.

Mit csinálnak a hatalmon lévők ? Helye válogatja. Több helyen azt látjuk, hogy sajnos nem a józan logika és járványügyi szempontok vezérlik az intézkedéseket. Hibás intézkedésekkel csak tovább fokozzák a kialakult helyzet okozta veszélyt, károkat. Sok helyen az egészségügyi ellátórendszer hiányosságai, kapacitáshiánya miatt látszatintézkedések rontják a helyzetet. Karantént alakítanak ki ostobán, megkésve.

Normális helyeken, aki úgy érzi baj van, az telefonál, kimegy hozzá a járványügyi szakember, elvégez egy megfelelő tesztet és javasolja, hogy maradjon otthon, míg átvészel és már nem fertőz másokat, és csak akkor viszik kórházba, ha az valóban indokolt. Ez bölcs.

Máshol a lázas ember menjen be az ellátó helyre, ahol más, hasonló klinikai tüneteket mutatókkal 2 hétre úgymond karanténba zárják, csakhogy a sok páciens közül nem mindenkinek ugyanaz a vírus okoz tüneteket, így összezárva viszont átfertőződhetnek és egy kevert fertőzés már súlyosabb lezajlású betegséggel járhat.

Mi lehetne a helyes kommunikáció ? Elsősorban valóban szakemberekre kéne bízni és átgondolt stratégiára alapozva tájékoztatni, ami a mai média vezérelt világban sajnos kivihetetlen, mert az emberek előbb hisznek a bulvármédia baromságainak, mint a szakembereknek, akik esetleg száraz, unalmas szpíkerek.

No és Ecce homo. Milyenek az emberek ? A populáció jó része pánikra, hisztériára hajlamos, ezért elkezd patológiásan viselkedni. Feltölti a tartalékait, mintha háború közeledne, halmokban a liszt, cukor, klotyópapír a polcokon, a boltok meg kiürülnek. Nem lehet már kézfertőtlenítőt, arcmaszkot etc, etc kapni, mert sokan indokolatlanul és nagy mennyiségben vásárolták fel. Amúgy az átlagos maszkokon a vírusok köszönik lazán áthaladnak, megelőzésre nem sokat érnek. Ha beteg ember veszi fel és a kiköhögött, feltüsszögött váladék nagy része vírusokkal rakottan a maszkban landol, annak van értelme.

Sok ember a negatív tulajdonságai miatt egy esetleges fertőzött, köhögő embertársában veszélyes ellenséget lát és jó esetben csak morogva elkerüli, rosszabb esetben tettleg bántalmazza, főleg, ha etnikailag eltér az átlagtól. Populista politikusok pedig még rá is játszanak erre a beteges szemléletre és bűnösnek kiáltják ki a nem azonos populációból származókat. Agyrém

Én is kaptam a cégemtől a helyzetre való tekintettel segítő tájékoztatást. Közlik a több, mint 300 rendelőt üzemeltető cég vezetői, hogy a folyamatos betegellátás biztosítása miatt, ha valaki a tájékoztatásnak megfelelően úgy dönt, hogy önként otthon marad, mintegy saját karanténban, annak a munkáját a talpon maradottaknak kell túlmunkában elvégezni. Az otthon töltött időt majd később le kell dolgoznia. Kivétel, ha valaki orvos által igazoltan beteg és betegellátásra válik jogosulttá.

Mit lép erre vajon az átlagember ? Országa válogatja. Lesz ahol betegen, félholtan is bemegy dolgozni, mert a táppénz kevés, vagy képtelenség ledolgozni a kiesett időt, a szabadságát meg nem hajlandó erre áldozni. Mások kijátsszák a kártyát és orvoshoz fordulnak nem feltétlen indokoltan és betegállományba mennek. Igen ám, de ha elmegy az orvoshoz, ott a váróban biztos fog ténylegesen betegekkel érintkezni és .....

A helyzet pozitív oldala az, hogy azokban a populációkban ahol eddig a higiénia nem volt túl magas szinten, talán többet fognak kezet mosni az emberek, megtanulnak zsebkendőt használni, nem csak köhögik, tüszszögik tele a légteret, mint korábban.

Viselkedésformák változhatnak meg, elkezdenek tartózkodni a korábban szokásos ölelkezéstől, kézfogástól, puszizkodástól és elkezdenek félni, tartani egymástól. Reméljük ez csak átmeneti lesz.

A jelen helyzet szomorú konklúziója az, hogy a modern világ sok új veszélyt produkál, és tényleges veszélyes szituációkat felnagyítva világméretű aggodalmat, akár hisztériát generál, amire az emberi populáció nem kis százaléka sajnos erős hajlammal bír. A médiának ebben hatalmas szerepe és felelőssége van, mert a szenzációhajhász médiaszereplők rengeteg ember életét nehezítik meg vagy teszik tönkre.

Írom mindezt a heti pihenőnapomon szipogva, rengeteg papírzsebkendőt elhasználva, sűrű kézmosások mellett, teámat szürcsölgetve, égő, majd kigyulladó hörgőfával a mellkasomban a bennem grasszáló ki tudja milyen légúti vírus házigazdájaként.