Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy állatorvos mindennapjai Angliában

Egy állatorvos mindennapjai Angliában

Gondolatok egy finom, közepesre sült steak és pohár Chianti elfogyasztása után

2019. február 03. - lódoktor angliában

Szombati műszakkal nyújtott munkás hét utáni szép vasárnapon a tél végét jelezve már korábban bemosolygott a nap az ablakon. Nem is maradtam a békés melegben sokáig. A nappalim előtti fűben pufók örvös galambok keresgéltek élelmet miközben reggelimet készítettem. Éppen csak végeztem, mikor telefonom csörrent, reggeli családi beszélgetés a távolságot áthidalva kedvesemmel. 

Tegnap a munkaerőm 100 %-os kihasználással adtam. Hab volt  tortán, hogy frissen végzett magyar kolléganőt fogadtam a rendelés előtt a pályaudvaron. Korábban egyeztettünk, hogy meglátogat és velem tölti a napot árnyékként tanulva a szakma és a kommunikáció csínját-binját. Mindig is szerettem átadni a tudást, tapasztalatot, egykoron hivatásos egyetemi oktatóként, később személyesen az azonos praxisokban dolgozó fiatal, lelkes kollégáknak. Mindig jó érzéssel tölt el, ha látom a tudásvágyat csillogni a szemekben és szerencsére van muníció bőségesen. Büszkeséggel tölt el, ha egykoron a szárnyaim alatt cseperedő kezdőkből kiváló állatorvos válik a szakma bármely területén.

Szóval telt a nap, nem túl bonyolult szombati esetekkel. A tulajdonosak kedvesek, együttműködőek, a kutyák, macskák lazultan viselik a 15 perces konzultációt, szúrás ide-vagy oda. Örömmel üdvözlöm a kékesen csillogó staffordshire gazdáit az ismétlő oltás alkalmából. Vizsgálat, beszélgetés, oltás szinte észrevétlenül a kabát alatt. És a nap fénypontjaként  a férfi tulaj búcsúként gyémántnak titulál.

Szép, fényes nap. Következő kliensünk, kedves mosolygós hetvenes éveiben járó úr. Tájékoztatom Őt is, hogy ma két állatorvos van a fedélzeten. Anikót kérdi honnan való. Mondat mondatot követ és nagy örömmel nyugtázzuk, hogy a kedves úr sógor, akarom mondani osztrák. Dicséri Budapestet, szép napokat töltött ott, ajánlom a vidéket is legközelebbre termálvizeinket és minden csodát. Kedvesen búcsúzik.

Átmegyünk a harmadik rendelőbe, kis szusszanás és kávé után elláttuk a napi utolsó klienseket is. Vissza az állomásra, kolléganővel visszavárólag búcsú. Élvezem, hogy fiatal kollégák vesznek körül és segíthetem a fejlődésüket. Olasz, ukrán, román, horvát nemrég végzett fiatalok.  

A reggeli beszélgetés után bementem a városba, pár dolgot vennem kellett. Tél végi áron vehettem meg a rendelő kertjébe a madáretető tartóállványt és faggyúgolyókat.

Hazaérve szakmai vitába keveredve telt az időm. Modern világ, facebook csoport, pengeváltások,de normális keretek között egymást tisztelve.

Már hazaérve előkészítettem és feltettem a zöldbablevest, besóztam, borsoztam a gyönyörű darab marhahúst. Csodás médiumra sült, ettem jó étvággyal körítve rizzsel, savanyított patisszonnal egy pohár jó chianti öblítette az étket. A napokban fagytam le a közösségi médiában  amerikai pszichológus mondandóján a húsevéssel kapcsolatban. Kutatásai szerint ez csak szokás kérdése és hosszasan lélekre hatóan fejtegette a szegény állatok szenvedését a konyháig és hogy kivételezett állatokat, kutyát, macskát nem eszünk, (ami persze nem igaz, mert van hol igen). Szégyenlem, mert nem potyogtam a könnyeim a finom, omlós hús evése közben és gondolom a Tyrannosaurus sem lelkizett sokat annak idején, csak falt, mert éhes volt. Aztán eszembe jutott a napfényben boldogan nyújtózkodó fűszálak tömege, amelyek gusztustalan marhanyállal keveredve, éles fogakkal elmetélve, sötét csövön keresztül kerültek a szörnyű belsőbe. A kombájn rémítő hangjától sikító gabonatábla képe is bevillant és a gyümölcseiket sirató fák látványa zárta a képet. 

Csak egy jó tömésnyi pipa elfüstölése marad még az élvezetekből. 

Lassan szürkül újra, fotós honlapra jelentkezem, feltöltök párat a sajátokból, jönnek a kedvelések. Alig várom, hogy újra géppel a kezemben járjam a világot és kapjam el a szebbnél szebb pillanatokat.

Havas földek, vajúdó parlament.

Tegnap a praxisban alig tudtuk nyitva tartani a szemeinket, a légnyomás nagyot eshetett. Reggelre hó lepte a földeket, a lakásból kilépve még nem volt egyértelmű, hogy deres a fű vagy havazott tán. A csendes reggeli útvonalon haladva tisztult a kép, hiszen porcukorral hintett földek között vezetett az utam. Az ég a havat produkált, a hegyek meg egeret szültek, a parlament tovább húzta a rétestésztát, Theresa anyánk újra mehet a táncterembe. Nem tűnik föl nekik, hogy a zenészek már hazamentek, a termeket kiszellőztették, már a lámpák sem égnek. De csak menne vissza rendre ácsingózva jobb Brexitre.

A BBC-t hallgatom vezetés közben és már csak derülök, ahogy a konzervatív brexiterek mantrázzák a szépnek tűnő szöveget. A demokrácia és a politikába vetett hit sérülne, ha megváltoztatnák véleményüket. Arról persze nem szólnak, hogy az a kampány a brexitért egy nagy blöffre épült és csak a parlamenti választások érdekében történt. Arról nem is beszélve, hogy igen kicsi volt a különbség az igenek és nemek között és a helyiek lepődtek meg legjobban az eredményeken. Itt is bejött a nép propagandacéllal való etetése. Eltelt két év és nem voltak képesek épkézláb megállapodást kötni és egyre nyilvánvalóbb, hogy az angol gazdaságot bizony meg fogja ropogtatni a kilépés, a fiatalok bezáródnak a szigetre. Az írek ha nekilendülnek egyesítik Írországot (amire kicsi az esély, mert az északi területek angolokkal lettek anno betelepítve) vagy újra kezdenek füstölögni az utcák Belfastban, Derryben. A skótok meglebbentve szoknyáikat (ami persze angol találmány) itt hagyják az Egyesült Királyságot. Hol van már Nagy Britannia, akkor is csak Bretagne felől volt nagy. A gyarmati időknek vége, jó buli a brit korona egykori területeiről delegáltak hangulatos találkozása, de ez már nem az ami volt egykoron.

Vérszemet kapnak más ütődött európai vezetők is és boríthatják a végre nehezen összehozott békés világot. Az orosz mackó már jóízűen brummog, a közeli kis bolhák már próbálgatják a meleg bundába ugrást. Elrugaszkodott elmécskék torz tükörben óriásnak látják magukat és hiszik, ami csak vicc, hogy nagy formátumú géniuszok. Ó dehogy, majd törik vagy csorbul a tükör és hangosan röhögve üvölti a tömeg,ami rég egyértelmű, hogy a király meztelen amellett, hogy esztelen.

A nap kényelmesen eltelt, hazamenet a szélvédő újra fagyos, hol van már a reggeli hó és mi lesz két hét múltán Albionban, nem tudható. A kis gömböc pöffeszkedik még,mert tere van, de a homok pereg. Lesz még egyszer a kép arra is kerek.

süti beállítások módosítása