Dolgos napok után a mai szabadnapomon a ragyogó napsütés korán ébresztett. Terveztem már egy tengerparti kiruccanást, hát nosza, könnyű reggeli után fényképezőgép összepakolva, irány dél. A waze keresőjébe beütöttem a Brighton-i Queens parkhoz legközelebbi parkolót és már róttam is a napsütötte Sussex-i utat. Budapest- Velencei tó távolság megtétele után néhány cikk-cakk után megálltam a felajánlott parkolóban. Telefonos applikációval lehetett volna fizetni, de az öreg ördögért sem volt hajlandó elfogadni az adatokat a rendszer, hát pöffentem egyet mérgemben, újratervezés és újabb kanyarok a városban. A helyi Morrison's parkolója lett a következő állomás, ahol már fizethettem automatában. Hurrá ! Motyót a vállra és irány a Queen's park, ahol jópofa hold installáció úszik át a tó fölött, remek fotótémát kínálva. Kellemes séta után értem a parkba, ahol sok szépséget láttam, kattogott a gép, de amiért mentem már nem volt, fogyó helyett hűlt helye hold volt. Így jártam, lekéstem.
Üsse kő irány a part. Hétköznap ide vagy oda nyüzsgés a promenádon. Megéheztem, vettem egy ínycsiklandónak ígérkező fish and chips-et, lesétáltam a partközelbe, kellemes törökülésben nekikezdtem az ebédnek a parti kavicsokon. Előttem német kamaszok élvezték az életet, bár a társaknak szánt kő engem talált kis híján, de mosolygós fejcsóválást váltott csak ki belőlem.
A mólón japán vagy koreai friss házasok pózoltak a fotósnak, a parton talán kínai újdonsült házasok sárkányt eregetve várták a kattanásokat. Meglepetésemre bátrak már a tengerben élvezték a hullámok lágy ringatását.
Az étel elfogyott, elég volt, jól esett, szedelőzködtem, irány a parkoló. Áthajtottam kedvenc helyemre Rottingdean-be. A parkolóban az automata lazán leemelte számlámról a parkolási díjat, jegy meg nem jött, kifogyhatott a papír. Mérgelődjek, mire jó az ?! A másik automata apró pénzzel jóllakatva kiadta a jegyet. Ez a parkolócégek napja. A természet sürgetésére illemhelyet keresve láttam a táblát, merre is induljak. Másik táblán meglepetésként Kipling Garden felirat. Jól hangzik, ugyanaz az irány, hát cammongjunk. Costa café táblája csábította a szemem, hát arra vettem az irányt, az ajtót nem leltem, oldalajtón kopogtam. Pincér jön mosolyogva, kérdem nyitva vannak-e ? Kedvesen közli, hogy természetesen, de az ajtó elöl van. Jót somolygok magamon majd kérem a kedvenc americanomat hideg tejjel. Ablaknál kényelmes nagypapis fotel ölel magába. A kávé nem kevés, lassan kortyolom, közben telefonomon a napi híreket böngészem. Kálmán Olga főpolgármester jelölt olvasom kellemesen meglepetve. Okos, bátor, tisztelni való nő és a szintén remek asszony, Dobrev Klára és a DK ajánlásával. Tetszik a gondolat, bár szavazni sajnos nem áll módomban, de jó az irány. A csésze kiürült, séta tovább a kert felé.
Kis táblát olvasva megtudom, hogy Kipling, Maugli szülőatyja itt élte élete egy részét. A kert elvarázsol vagy inkább elvarázsolt. Csodás napsütésben szemet gyönyörködtető színek kavalkádja. Nem is tudom hová nézzek, hát figyelmesen pásztázok mindenfelé. Pergolához érve fülemnek ismerős cincogó madárhangok nagy csapat őszapó jelenlétét jelzik. Keresgetik a falatot, tündériek. A hely, a fények, színek, hangok tündérszárnyak zizegésének, koboldok tréfálkozásának hangulatát keltik. Le leülök egy egy padra, a kamera teszi a dolgát, csodás színek, fények, témák. Tobzódom. Hatalmas levendulaágyás mellett élvezettel, mélyre szívom az oly kedves illatot, nagyanyám kertjét idézi meg. Spirituálisan feltöltődve sétálok vissza a part felé. A kékek csodásak, dagály van, a víz magasan,a kövezésre óvatosan kisétálok a mázsányi köveken. Közel a vízhez leülök egyre, alattam mélyen a hullámzás hangja, előttem messze a fodrozódó víz, távolban hatalmas hajó indul útjára éppen. Kedvenc pipámat megtömöm illatos dohánnyal és a saját illatfelhőmbe burkoltan, békésen pöfékelve gyönyörködöm. Mellettem partfutó landol a kövön, későn veszem észre, mire lencsevégre kapnám már odébb rebben.
A tömés kiégett, tápászkodom, majd visszaúton a csúszós kövön hirtelen fenéken landolok, szerencsére csak az önérzet sérült enyhén. Óvatosabbra veszem a haladást. Kiérek az útra. Anyuka, kisleánya és kutyájuk érkeznek. A kislány kezéből az éppen megkezdett fagyi a kavicsokra csattan, a gyermek keserves sírással kezdi, ami később hisztibe csap át. Mamája próbálja okosan nyugtatni, de Ő csak dühöngve dobálja a kavicsokat saját buksijára hevesen sírva. A kutya kis séta után visszatér, odaül a lányka mellé vigaszt nyújtva. Édesanyja is átöleli, lassan, szipogva nyugszik, csendesül. Lassan sétálok vissza a kocsihoz, indítok, majd a csodás Sussex-i tájon erős dugóba hajló szembe forgalomban elérem a sztrádát, haladok Horsham felé laza forgalomban. Szép nap volt, a képek már lementve a laptopra, párat megosztottam a facebook-on, más is élvezze, ami nekem jó érzést, örömöt okozott.
