Szokásos heti pihenőnap első perceiben vettem észre, hogy a reggel kezdő asszisztensem írt aggódva, hogy az előző esti záró nem adta le a rendelő kulcsát a központi kórházban. Félálomban írtam hogy szabadnapos vagyok. Reggel a korán kelő nap nem hagyott sokáig aludni, a telefonomra nézve láttam, hogy az üzenetem nem ment el. Sors ? Akármi ? Gyorsan megnyugtattam Stephent, ott leszek nyolcra és nyitok, hogy normálisan elkezdődhessen a nap.

Már ott várt a fiú a rendelő előtt. Az utóbbi időben a váltó személyzet miatt nem az első eset volt ezért gyorsan írtam a lokális menedzsernek, hogy nézzen utána ki a felelős és oldja meg a problémát.

Hazaúton benéztem a Faygate-i kórházba, ahol előző este akut veseproblémás macskabetegemet hagytam éjszakai ellátásra. Félek mérgezés, lehet hogy fagyálló folyadék, mert nem igazán javul a megkezdett kezelésre. Megbeszéljük a további ellátását a helyi kollégával és irány haza.

Kicsit még visszapihentem, majd felfrissülve rövidnadrág, póló és irány dél. Lasting felé indultam és élveztem a szép időt, bár kissé borongósnak indult.

Letértem a sztrádáról és szerencsémre a Shoreham-i partvonalon kötöttem ki, ahol vakon ugyan, de gyorsan megtaláltam a parkolót a partközelben. Az automata naná, hogy érmével működik. A zsebemben kártya és papírpénz. No sebaj közel egy büfé, egy 7up rendel és máris zsebemben lapulnak az érmék.

Egész napra 1,5 font. Nem megyek tönkre most sem.

Kicuccolok a kocsiból, laza pulóver jól jön, mert a víz felől középerős szél lengeti nadrágszáram. Kamera a nyakba, fotótáska az oldalamon. Élvezve a látványt, ballagok. A tengerparton a tipikus színes öltözőházacskák katonás rendben. Előttem a tenger, mögöttem az Adur folyó holtága, szemben a partján kedves kis porták.

A tocsogósban zajlik az élet. Hattyú legelget idei fiókájával, kicsit arrébb kameravégre való kiskócsag gázol a vízben, meglát, odébb rebben. Kattog a gép, kicsit később beérem a fehér szépséget és próbálok pillanatokat csenni az életéből. A tenger fodrozódik, a közepes hullámok lendületesen görgetik a parti kavicsokat. A parttól kicsit távolabb dagadó vitorlával halad egy hajó. Két oldalról ellentétesen haladó teherhajók adják a keretet a képhez.

Balra Brighton, a távolban a fehér parti sziklák párás távolba veszve.

Jobbra Worthing tengerbe nyúló mólója előtte paplanernyővel hajtott vízisível a hullámokat lovaglók élvezik napjukat. Bakancslistásnak jelölöm. Néhány windsurf is feltűnik hasítva a vizet.

A víz felé indulok, a szél kicsit kellemetlen, de egyszer élünk. Kövezés mentén jó témák a fotózáshoz. A fövenyen hirtelenében több kilónyi szépia fehérlik. A víz által koptatott kagylóhéjak kápráztatnak, elvétve beszáradt macskacápa embriók a kavicsok közt.

Kövezés szélvédett oldalán remek támasztékot kínáló meleg köveknek vetem a hátam, pipa elő, egy jó töméssel füstölgetve élvezem a háborítatlan természetet.

Előttem az élet bölcsője, szépek a zöldjei, fölötte ultramarin az ég, a felhők ragyogó fehérek.

Kellemesen langyos a kő, morajló hullámok, sós vízpára, nyugalom, béke. Ülök hosszasan, gondolataim kalandoznak, légzésem lassú, békés, nyugalmas. Ez az én templomom, a hullám morajlása a zsolozsma, szent ősi sós víz permetezi bőröm.

Egyszer azt mondta egy kedves ismerősöm, hogy egy francia halászfalu utolsó kis háza előtti székben ülve, pipával a számban, pohár jó vörös borral tud elképzelni nyugdíjasként. Lassan alakul, a nyugdíjig még van idő bőven, de a hely lassan közelít a képzelthez. 

Dolgos napok után a mai szabadnapomon a ragyogó napsütés korán ébresztett. Terveztem már egy tengerparti kiruccanást, hát nosza, könnyű reggeli után fényképezőgép összepakolva, irány dél. A waze keresőjébe beütöttem a Brighton-i Queens parkhoz legközelebbi parkolót és már róttam is a napsütötte Sussex-i utat. Budapest- Velencei tó távolság megtétele után néhány cikk-cakk után megálltam a felajánlott parkolóban. Telefonos applikációval lehetett volna fizetni, de az öreg ördögért sem volt hajlandó elfogadni az adatokat a rendszer, hát pöffentem egyet mérgemben, újratervezés és újabb kanyarok a városban. A helyi Morrison's parkolója lett a következő állomás, ahol már fizethettem automatában. Hurrá ! Motyót a vállra és irány a Queen's park, ahol jópofa hold installáció úszik át a tó fölött, remek fotótémát kínálva. Kellemes séta után értem a parkba, ahol sok szépséget láttam, kattogott a gép, de amiért mentem már nem volt, fogyó helyett hűlt helye hold volt. Így jártam, lekéstem.

Üsse kő irány a part. Hétköznap ide vagy oda nyüzsgés a promenádon. Megéheztem, vettem egy ínycsiklandónak ígérkező fish and chips-et, lesétáltam a partközelbe, kellemes törökülésben nekikezdtem az ebédnek a parti kavicsokon. Előttem német kamaszok élvezték az életet, bár a társaknak szánt kő engem talált kis híján, de mosolygós fejcsóválást váltott csak ki belőlem.

A mólón japán vagy koreai friss házasok pózoltak a fotósnak, a parton talán kínai újdonsült házasok sárkányt eregetve várták a kattanásokat. Meglepetésemre bátrak már a tengerben élvezték a hullámok lágy ringatását.

Az étel elfogyott, elég volt, jól esett, szedelőzködtem, irány a parkoló. Áthajtottam kedvenc helyemre Rottingdean-be. A parkolóban az automata lazán leemelte számlámról a parkolási díjat, jegy meg nem jött, kifogyhatott a papír. Mérgelődjek, mire jó az ?! A másik automata apró pénzzel jóllakatva kiadta a jegyet. Ez a parkolócégek napja. A természet sürgetésére illemhelyet keresve láttam a táblát, merre is induljak. Másik táblán meglepetésként Kipling Garden felirat. Jól hangzik, ugyanaz az irány, hát cammongjunk. Costa café táblája csábította a szemem, hát arra vettem az irányt, az ajtót nem leltem, oldalajtón kopogtam. Pincér jön mosolyogva, kérdem nyitva vannak-e ? Kedvesen közli, hogy természetesen, de az ajtó elöl van. Jót somolygok magamon majd kérem a kedvenc americanomat hideg tejjel. Ablaknál kényelmes nagypapis fotel ölel magába. A kávé  nem kevés, lassan kortyolom, közben telefonomon a napi híreket böngészem. Kálmán Olga főpolgármester jelölt olvasom kellemesen meglepetve. Okos, bátor, tisztelni való nő és a szintén remek asszony, Dobrev Klára és a DK ajánlásával. Tetszik a gondolat, bár szavazni sajnos nem áll módomban, de jó az irány. A csésze kiürült, séta tovább a kert felé.

Kis táblát olvasva megtudom, hogy Kipling, Maugli szülőatyja itt élte élete egy részét. A kert elvarázsol vagy inkább elvarázsolt. Csodás napsütésben szemet gyönyörködtető színek kavalkádja. Nem is tudom hová nézzek, hát figyelmesen pásztázok mindenfelé. Pergolához érve fülemnek ismerős cincogó madárhangok nagy csapat őszapó jelenlétét jelzik. Keresgetik a falatot, tündériek. A hely, a fények, színek, hangok tündérszárnyak zizegésének, koboldok tréfálkozásának hangulatát keltik. Le leülök egy egy padra, a kamera teszi a  dolgát, csodás színek, fények, témák. Tobzódom. Hatalmas levendulaágyás mellett élvezettel, mélyre szívom az oly kedves illatot, nagyanyám kertjét idézi meg. Spirituálisan feltöltődve sétálok vissza a part felé. A kékek csodásak, dagály van, a víz magasan,a kövezésre óvatosan kisétálok a mázsányi köveken. Közel a vízhez leülök egyre, alattam mélyen a hullámzás hangja, előttem messze a fodrozódó víz, távolban hatalmas hajó indul útjára éppen. Kedvenc pipámat megtömöm illatos dohánnyal és a saját illatfelhőmbe burkoltan, békésen pöfékelve gyönyörködöm. Mellettem partfutó landol a kövön, későn veszem észre, mire lencsevégre kapnám már odébb rebben.

A tömés kiégett, tápászkodom, majd visszaúton a csúszós kövön hirtelen fenéken landolok, szerencsére csak az önérzet sérült enyhén. Óvatosabbra veszem a haladást. Kiérek az útra. Anyuka, kisleánya és kutyájuk érkeznek. A kislány kezéből az éppen megkezdett fagyi a kavicsokra csattan, a gyermek keserves sírással kezdi, ami később hisztibe csap át. Mamája próbálja okosan nyugtatni, de Ő csak dühöngve dobálja a kavicsokat saját buksijára hevesen sírva. A kutya kis séta után visszatér, odaül a lányka mellé vigaszt nyújtva. Édesanyja is átöleli, lassan, szipogva nyugszik, csendesül. Lassan sétálok vissza a kocsihoz, indítok, majd a csodás Sussex-i tájon erős dugóba hajló szembe forgalomban elérem a sztrádát, haladok Horsham felé laza forgalomban. Szép nap volt, a képek már lementve a laptopra, párat megosztottam a facebook-on, más is élvezze, ami nekem jó érzést, örömöt okozott.