Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy állatorvos mindennapjai Angliában

Éttermi kalandjaink.

2019. november 17. - lódoktor angliában

Ezen a hétvégén lánykám volt a vendégem, akivel jártuk a környéket, beteljesítve régi vágyakat, álmokat. Csütörtökön némileg  borongós időben élveztük Stonehenge kultikus atmoszféráját. Kicsit árnyalta a képet, hogy a busz elhagyása után a kövek felé sétálva, fotózgatva varjúcsapat húzott el fölöttünk Hitchcock képeit idézve, mikor kemény csattanást éreztem a fejem tetején. Nagy szerencsémre ír sapkámon landolt az áldás, ami tán szerencsét hozó..

Utunkat Old Sarum vára felé folytattuk, ahol az eredeti Salisburi-i katedrális alapjai még megvannak, és amit később az egykori várból a városba telepítettek, hogy szabadon és könnyen bejuthasson az Isten házába a pórnép is. Jó pár percet töltöttünk a Magna Charta egy csodamód jó állapotban megmaradt példánya előtt. Kedves hölgy mondott érdekes részleteket és minden kérdésünkre készségesen válaszolt.

Kicsit még sétálgattunk a karácsonyra felkészült városban, majd a már kedvenccé avanzsált francia étterembe tértünk éhes pocakkal. Szerencsénkre volt üres asztal. Éppen megrendeltük az ínyenc Burgundi marhát, mikor a szomszéd asztalhoz telepedett egy csúnyán ragyás arcú, meglehetősen alkoholszagú, mackónadrágos fiatalember és elkezdett hozzánk beszélni. Udvariasan hallgattam pár szavát majd egymás felé fordultunk és folytattuk félbeszakított beszélgetésünket lánykámmal, ám a két gin-tonikot kikérő ifjú, újfent elkezdett társalogni bár finoman jeleztük, nem örülünk a barátságának. Mit sem zavarva csak magyarázott köteg papírpénzt mutatva, majd ujjáról gyűrűjét lehúzva lányom elé pottyintotta, mondván tudjuk-e mi a gyűrű üzenete. Hát ha más nem, akkor Ő a gyűrű ura.

A pincérfiú meglehetősen gyámoltalanul próbálta jelezni, hogy nem örülnek a vendégnek, nem sok sikerrel. Alkalmi társaságunk kihörpintette italát, majd ahogy jött, úgy ment, bár még egy idősebb úrra is ráerőltette magát. Távozása után a pincér zavartan kért elnézést. Az étel isteni volt, a kis incidens inkább mókás, mint bosszantó volt.

A mai nap a szabadban zajlott. Legkedvesebb helyeim egyikét, Birling Gap-et vizitáltuk, ragyogó felhős/ napsütéses kezdéssel, dagállyal vegyítve. A fehér sziklák alatt nagyot sétáltunk, figyelve a vízszint emelkedését, nehogy ott rekedjünk a falhoz szorítva. Még tetőzés előtt felértünk a magasba, mire elkezdett szemerkélni. Átgurultunk kicsit arrébb a tengerben álló világítótorony fölé. A nap átsütött a felhők közt aranytócsákat rajzolva az óceánra. Kabátjaink már meglehetősen vizesek lettek, ezért a hely kiváló éttermét céloztuk kis melegedés és remek étek reményében. Kívülről állványok borították a homlokzatot és hiába mentünk a bejárathoz, az bizony zárva volt.

Korgó gyomor, nedves kabát, no de sebaj, modern idők kényelmes embereként autóba ültünk és irány Rottingdean, a kis varázslatos tengerparti település felé. Gondoltam a White Horse majd meleget és étket kínál. Lánykám a helyi specialitás Fish and Chipset szerette volna megkóstolni, ami mint utánanéztünk a Spanyolországból és Portugáliából migrált zsidók által készített étel utóda. A parkolóban megállva a Queen Viktoria kedves öreg épületben szimpatikusabbnak tűnt, hát bementünk. Volt üres asztal és ugyan a kandallóban ropogott a tűz, meglehetősen hűvös volt. Az étlapon néhány sült, de hal az bizony semmi. Még le sem ültünk, már fel is kerekedtünk az alig 100 méterre lévő White Horse-ba.

Tengerre néző asztalt kaphattunk, rendeltünk. Italunk hamar az asztalon volt és miközben beszélgettünk, múltak a percek, majd fél óra is. Intettem a pincérnek az asztalra mutatva, hogy mi történik, éhesek vagyunk. Pár perc múlva az asztalra hajolva közölte, hogy bizony elfelejtette leadni a konyhán rendelésünket. Nem kicsit felháborodva, mert a repülőgép indulása behatárolta időnket, kértem az elfogyasztott italok számláját és visszamondtam a rendelést. Az italokat nem kellett kifizetnünk a kellemetlenség miatt.

Így hát éhesen, kiábrándultan, mérgesen távoztunk. Kifelé egy másik pincér kívánt viszontlátást, ami persze ezek után sosem fog bekövetkezni.  Nem túl nagy forgalom mellett gyorsan hazaértünk és 5 perc alatt kész voltam a sajttal töltött tortellinivel és szervíroztam is.