Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy állatorvos mindennapjai Angliában

Egy állatorvos mindennapjai Angliában

Egy éve...

2019. szeptember 30. - lódoktor angliában

Éppen egy éve, vasárnap landolt a gépem Lutonban, majd némi, magam okozta  tervezési hiba miatt megnyúlt utazás után értem Watford-beli szállodámba, amit leendő cégem foglalt nekem. A szoba kellemes volt, mivel időm volt elég, előre szerveztem egy kellemes találkozót előző angol munkahelyemen praxis menedzserként munkámat segítő, kedves szegedi származású kolléganőmmel és remek, jó eszű nagyfiával.

Jól telt a közös este vacsorával egy kellemes, hangulatos helyen. A pihentető alvást követően átcuccoltam a cég központjába, ahol egy napos eligazításon vettünk részt többen Európa számos országából érkezvén. Ketten voltunk érettebb korúak, a többség ragyogó szemű, friss diplomás kolléga volt. Dióhéjban bemutatták nekünk a céget, méreteinknek megfelelő munkaruhákat rendeltek nekünk, majd a nap végén ki-ki elindult leendő munkahelyére, illetve a cég által korábban lefoglalt szálláshelyekre. Mindenki megkapta a céges autóját, az én kivételemmel, mert némi félreértés miatt azt gondolták saját kocsimat fogom használni, amelyik békésen parkolt Újpesten. A problémák azért vannak, hogy megoldást találjanak és bizony 10 perc múlva kezemben volt a kocsikulcs. Becuccoltam a Skodába és bízván a Google szolgáltatásában bekapcsoltam a GPS-t. Néhány helyben járt kör után, már jól kismertem magam a szűk környéken, de nem jutottam előbbre. Restart után végre lassacskán kifelé haladtam London északi részéről az autópálya felé. Lassan sötétedett, ültem a jobb oldalon, ami már nem volt újdonság, de mentem a sötétben, a fogalmam sincs melyik úton dél felé Sussexbe. Lakást Horshamben béreltek nekem és a kulcsot a leendő ellátási kerületem központi kórházának recepcióján hagyták.

Cirka félúton járhattam, mikor telefonom töltöttsége kezdett kritikus állományba süllyedni. Hurrá. Errefelé nincs minden fa tövében benzinkút, de szerencsémre időben értem az első kiálló helyre, ahol találtam szivargyújtóról működő töltőt. Megkönnyebbült, mély légvétel után, már töltődő telefonnal ismét bele az ismeretlen világba a fokozódó koromsötétben.

Megleltem a Faygate-i kórházat, ahol pár hónapja próbanapomon eltöltöttem pár órát. Az esti recepciós kedves mosollyal, segítőkészen fogadott, átadta a kulcsot és minden jót kívánt. Motor újra indított és mentem tova a nem túl messzi lakásba. Kellemes meglepetést okozott a helyes kis lakás a város egyik kertvárosi övezetében . Hazaértem vagy legalábbis új otthonomba, messze a családtól. Másnap megkezdtem a korábban aláírt szerződésem szerinti rezidens időszakomat. Zavarhatta volna az egomat, hogy nem kis tudással, tapasztalattal mások árnyékában kezdek el dolgozni, de cseppet sem zavart.

Tüneményes, portugál és ír kolléganőim által vezetett praxisban ismerkedtem a helyi szokásokkal, számítógépes nyilvántartó programmal etc,  etc.

Csodás ősz volt, élveztem minden napomat a munkahelyeken és hétvégente a környéket járva vagy éppen Londont látogatva. A három hónaposra tervezett időszak közepén ajánlották nekem a jelenlegi helyemet a Three Bridges branch vezetését. December elsején már kezdhettem volna, mert az ottani spanyol kolléganő felmondási idejét töltötte már, de még 10 napot kértem, hogy teljesen képben legyek. December 10-én aztán átvettem a gyeplőt és kezdtem felépíteni a saját képemre formált ellátást. Remek csapatot örököltem. A vezető nővérem lelkiismeretes, nagy munkabírású, kedves lány. A csapat többi tagja is tudja mi a dolga, mindent a megbeszéltek szerint, rendben, időre megcsinálnak.

A kliensek nagy részével már volt lehetőségem személyesen találkozni konzultációink során. Egyre jobb, családiasabb a kapcsolatunk. A távolságtartó britek bizony eleinte meglepődnek az én közvetlen, egyenes stílusom miatt, de felveszik a fonalat és bizony a kézfogással való köszöntés már rutin.

Minden itteni állatorvos retteg a panaszlevelektől. Az elmúlt időszakban egy esetünk volt egy túlérzékeny gazda és nem megfelelő kommunikáció miatt. Egy levéllel sikerült megfelelően kezelni és azóta is találkoztunk, a normális emberi kapcsolatoknak megfelelő formában.

A rendelő honlapján már a közös munkánkat értékelő kommentek olvashatók és örömünkre az értékelésünk 4,6 a lehetséges 5-ből. Jó érzés, jó visszanézni az elmúlt egy évre, amit a Medivet-nél töltöttem. Megbecsült, elismert apró alkatrésze lettem egy nagy rendszernek, amiben persze vannak hibák, mint mindenhol, de minden korrekt módon intézhető.

Jó érzésekkel és teljes nyugalommal ugrottam bele újra az ismeretlenbe és nagy örömömre szolgál, hogy így értékelhetem az elmúlt évet. Az csak hab a tortán, hogy végig barangoltam Sussex jó részét, megvannak a kedvenc tengerparti helyeim, gyakorta megyek Londonba hétvégente múzeumokat látogatni vagy csak élvezni a város szépségeit, forgatagát. Rendszeresen kattog a fényképezőgép és több ezer képet alakítgathatok, szépítgethetek mások örömére is.

Itt vagyok helyt, ez az én világom. Ilyen körülmények közt vágytam élni, dolgozni. Lassan a család is egyesül e helyt. 

A bejegyzés trackback címe:

https://lodoktor.blog.hu/api/trackback/id/tr915184734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása