Szokásos heti pihenőnap első perceiben vettem észre, hogy a reggel kezdő asszisztensem írt aggódva, hogy az előző esti záró nem adta le a rendelő kulcsát a központi kórházban. Félálomban írtam hogy szabadnapos vagyok. Reggel a korán kelő nap nem hagyott sokáig aludni, a telefonomra nézve láttam, hogy az üzenetem nem ment el. Sors ? Akármi ? Gyorsan megnyugtattam Stephent, ott leszek nyolcra és nyitok, hogy normálisan elkezdődhessen a nap.

Már ott várt a fiú a rendelő előtt. Az utóbbi időben a váltó személyzet miatt nem az első eset volt ezért gyorsan írtam a lokális menedzsernek, hogy nézzen utána ki a felelős és oldja meg a problémát.

Hazaúton benéztem a Faygate-i kórházba, ahol előző este akut veseproblémás macskabetegemet hagytam éjszakai ellátásra. Félek mérgezés, lehet hogy fagyálló folyadék, mert nem igazán javul a megkezdett kezelésre. Megbeszéljük a további ellátását a helyi kollégával és irány haza.

Kicsit még visszapihentem, majd felfrissülve rövidnadrág, póló és irány dél. Lasting felé indultam és élveztem a szép időt, bár kissé borongósnak indult.

Letértem a sztrádáról és szerencsémre a Shoreham-i partvonalon kötöttem ki, ahol vakon ugyan, de gyorsan megtaláltam a parkolót a partközelben. Az automata naná, hogy érmével működik. A zsebemben kártya és papírpénz. No sebaj közel egy büfé, egy 7up rendel és máris zsebemben lapulnak az érmék.

Egész napra 1,5 font. Nem megyek tönkre most sem.

Kicuccolok a kocsiból, laza pulóver jól jön, mert a víz felől középerős szél lengeti nadrágszáram. Kamera a nyakba, fotótáska az oldalamon. Élvezve a látványt, ballagok. A tengerparton a tipikus színes öltözőházacskák katonás rendben. Előttem a tenger, mögöttem az Adur folyó holtága, szemben a partján kedves kis porták.

A tocsogósban zajlik az élet. Hattyú legelget idei fiókájával, kicsit arrébb kameravégre való kiskócsag gázol a vízben, meglát, odébb rebben. Kattog a gép, kicsit később beérem a fehér szépséget és próbálok pillanatokat csenni az életéből. A tenger fodrozódik, a közepes hullámok lendületesen görgetik a parti kavicsokat. A parttól kicsit távolabb dagadó vitorlával halad egy hajó. Két oldalról ellentétesen haladó teherhajók adják a keretet a képhez.

Balra Brighton, a távolban a fehér parti sziklák párás távolba veszve.

Jobbra Worthing tengerbe nyúló mólója előtte paplanernyővel hajtott vízisível a hullámokat lovaglók élvezik napjukat. Bakancslistásnak jelölöm. Néhány windsurf is feltűnik hasítva a vizet.

A víz felé indulok, a szél kicsit kellemetlen, de egyszer élünk. Kövezés mentén jó témák a fotózáshoz. A fövenyen hirtelenében több kilónyi szépia fehérlik. A víz által koptatott kagylóhéjak kápráztatnak, elvétve beszáradt macskacápa embriók a kavicsok közt.

Kövezés szélvédett oldalán remek támasztékot kínáló meleg köveknek vetem a hátam, pipa elő, egy jó töméssel füstölgetve élvezem a háborítatlan természetet.

Előttem az élet bölcsője, szépek a zöldjei, fölötte ultramarin az ég, a felhők ragyogó fehérek.

Kellemesen langyos a kő, morajló hullámok, sós vízpára, nyugalom, béke. Ülök hosszasan, gondolataim kalandoznak, légzésem lassú, békés, nyugalmas. Ez az én templomom, a hullám morajlása a zsolozsma, szent ősi sós víz permetezi bőröm.

Egyszer azt mondta egy kedves ismerősöm, hogy egy francia halászfalu utolsó kis háza előtti székben ülve, pipával a számban, pohár jó vörös borral tud elképzelni nyugdíjasként. Lassan alakul, a nyugdíjig még van idő bőven, de a hely lassan közelít a képzelthez.