Most reggel 9 múlt. Az Édesanyák útján 58 éve drága, fiatal, szépséges anyám már megkönnyebbült, mert felsírt a kis lila paca, kit a köldökzsinór félholtra fojtogatott, míg végül az okos szülész fogóval elővarázsolt annyira, hogy ne kelljen hasat metszeni. A magzatmáz mókásan festhetett megszeppent lila képemen. Nyilván teli tüdőből ordítottam a világba hogy íme elhagytam békés kis meleg helyemet, hogy megmutassam ki vagyok és mire rendelt a sorsom. Huszonegy éves, szinte még gyermek anyám csodás fészekben istápolt, vigyázta minden mozdulatom, táplált tejével, étellel, szellemi malaszttal. Boldog felhőtlen gyerekkort kaptam egy meghasonlott világban, amiről én akkor és sokáig még mit sem tudtam. Természet szeretetére és tiszteletére tanított édes egy anyám és drága nagyszüleim, akiknél felejthetetlen építő, erősítő időket töltöttem. Cseperedtem, telítődtem tudással, élményekkel, barátságok szövődtek, zsenge kölyökszerelmek bimbóztak. Szerencsés csillagzat borította az eget fölöttem, mert csodálatos emberek tanítottak már az alapoktól. Én kíváncsi, szorgalmas nebulóként szívtam a tudást magamba, kipróbáltam sok mindent, ami felkeltette érdeklődésemet: Cselgáncs, öttusa, ping-pong, néptánc, fotózás. Ezernyi kihívás, milliónyi élmény. Korán megfogalmazódott bennem hogy erdész vagy állatorvos szeretnék lenni, erre készültem és készítettek segítő csodálatos emberek. Biológia tanárnőm kerületi állatorvos felesége és kedves kollégám édesanyja segített hogy a város egyik legerősebb iskolájának kiemelt osztályán folytathassam tanulmányaimat. És az a négy év a Leőweyben maga volt a varázslat. Elkötelezett, értő pedagógusok adtak akkora muníciót, ami életet alapozott, stabil hátteret teremtett. Drága, szigorú és csodálatos osztályfőnököm kémia és biológia óráin szárnyaltunk. Terepgyakorlatok, nyári osztálykirándulások megannyi csodája, élménye, fellángolások, szerelmek, csalódások, madárlesek jó barátokkal hóban, fagyban, rekkenő hőségben. Aztán érettségi és sikeres felvételi után az egyetemi évek. Nem volt könnyű az átállás, az első félév maga a pokol, remegő lábbal a kémia szigorlaton, majd átizzadt köpeny az anatómia kollokvium alatt. Belerázódtunk, én élveztem, tettem a dolgom, hogy a lehető legjobban tudjam megállni a helyem választott hivatásom gyakorlása során. Szorgalmas és kitartó munka eredményeként diploma már a kézben, a munkahelyen ellátásra szoruló marhák, disznók, lovak adták a napi feladatot az akkori magyar valóságban egy állami gazdaságban, ahol a vezetők ostoba pártfunkcionáriusok voltak többnyire. Hamar betelt a pohár, váltottam. Sok területen kipróbáltam magam, tanultam, tanítottam, majd tanítottak, akiket tanítottam, ahogy az már lenni szokott. Éltem az életem, alkalmazkodtam a körülményekhez és örömmel, kíváncsian vártam mit hoz a változás. Sok lehetőséggel, nagy reményekkel indult és 30 év múlva csak állok döbbenten, némán, kiábrándultan. Hungária népe csak erre képes, jobbágymentalitás, sunnyogás, aljasság, a felebaráti szeretet teljes hiánya a népesség többségénél.
55 voltam, mikor megtelt a hócipő és nagy levegővel kipróbáltam magam egy normálisan működő világban. Az akkori választásom nem volt szerencsés, honfitárs rendelőjében normális világban, balkáni mentalitású főnökkel, rosszul menedzselt helyen bizony felemásra sikerült a kaland, a ló ledobott, kicsit összetörtem. Szerető családom és remek barátaim segítségével felálltam, jó helyen, remek helyen dolgozhattam, majd visszatértem a tiszta levegőjű, felvilágosult szellemiségű Albionba.
Életem egyik legjobb döntése után olyan helyet találtam, amiről talán álmodtam de sose emlékeztem rá ébredés után. Van egy csapatom/szakmai családom akik körében a napi munka örömöt és elégedettséget hoz.
Az életem legfontosabb biztos, stabil háttere pedig a csodálatos család. Immáron több mint 36 éve viharoktól tépázva, boldog pillanatokkal és mindennapi rutinnal fűszerezve éljük közös életünket kedvesemmel, aki két csodálatos lénnyel tett engem és a világot gazdagabbá. Hálás vagyok a jó sorsomnak, hogy két tehetséges, okos, gyönyörű gyermekem aranyozza az eget. Furcsa ez a szám, egy hét múlva 40 éves érettségi találkozó. Nem tudom elhinni, nem is éreztem, hogy így elszaladt az a pár évtized hiszen ugyanaz a lökött kamasz vagyok,bár a hajam már deres, a bőröm még sima, talán néha bölcsebb is vagyok, mint voltam. Summázva 18 éves vagyok 40 év élet tapasztalattal.
P.S.: Milyen szép is az én hivatásom, éppen csak levettem a kezem a klaviatúráról és jött a hívás. Készenléti ügyeletesként eltöltöttem három órát a központi kórházunkban hogy kisegítsem a konzultációkban az én kedves kollégáimat. Szülinapi buli jó társaságban. A családdal majd a jövő hét végén, mikor hazarepülök újra.
