Tegnap a praxisban alig tudtuk nyitva tartani a szemeinket, a légnyomás nagyot eshetett. Reggelre hó lepte a földeket, a lakásból kilépve még nem volt egyértelmű, hogy deres a fű vagy havazott tán. A csendes reggeli útvonalon haladva tisztult a kép, hiszen porcukorral hintett földek között vezetett az utam. Az ég a havat produkált, a hegyek meg egeret szültek, a parlament tovább húzta a rétestésztát, Theresa anyánk újra mehet a táncterembe. Nem tűnik föl nekik, hogy a zenészek már hazamentek, a termeket kiszellőztették, már a lámpák sem égnek. De csak menne vissza rendre ácsingózva jobb Brexitre.

A BBC-t hallgatom vezetés közben és már csak derülök, ahogy a konzervatív brexiterek mantrázzák a szépnek tűnő szöveget. A demokrácia és a politikába vetett hit sérülne, ha megváltoztatnák véleményüket. Arról persze nem szólnak, hogy az a kampány a brexitért egy nagy blöffre épült és csak a parlamenti választások érdekében történt. Arról nem is beszélve, hogy igen kicsi volt a különbség az igenek és nemek között és a helyiek lepődtek meg legjobban az eredményeken. Itt is bejött a nép propagandacéllal való etetése. Eltelt két év és nem voltak képesek épkézláb megállapodást kötni és egyre nyilvánvalóbb, hogy az angol gazdaságot bizony meg fogja ropogtatni a kilépés, a fiatalok bezáródnak a szigetre. Az írek ha nekilendülnek egyesítik Írországot (amire kicsi az esély, mert az északi területek angolokkal lettek anno betelepítve) vagy újra kezdenek füstölögni az utcák Belfastban, Derryben. A skótok meglebbentve szoknyáikat (ami persze angol találmány) itt hagyják az Egyesült Királyságot. Hol van már Nagy Britannia, akkor is csak Bretagne felől volt nagy. A gyarmati időknek vége, jó buli a brit korona egykori területeiről delegáltak hangulatos találkozása, de ez már nem az ami volt egykoron.

Vérszemet kapnak más ütődött európai vezetők is és boríthatják a végre nehezen összehozott békés világot. Az orosz mackó már jóízűen brummog, a közeli kis bolhák már próbálgatják a meleg bundába ugrást. Elrugaszkodott elmécskék torz tükörben óriásnak látják magukat és hiszik, ami csak vicc, hogy nagy formátumú géniuszok. Ó dehogy, majd törik vagy csorbul a tükör és hangosan röhögve üvölti a tömeg,ami rég egyértelmű, hogy a király meztelen amellett, hogy esztelen.

A nap kényelmesen eltelt, hazamenet a szélvédő újra fagyos, hol van már a reggeli hó és mi lesz két hét múltán Albionban, nem tudható. A kis gömböc pöffeszkedik még,mert tere van, de a homok pereg. Lesz még egyszer a kép arra is kerek.