Úgy kezdődött, mint minden hétköznap.A telefon ébreszt, ugyan már ébren vagyok egy ideje, de mikor megszólal, de nehéz is otthagyni a meleg fészket. Segít a rutin, mosdás, reggeli pirítósok, gyümölcsjoghurt, angolos tea és már indulni kell. A Waze jó barát, mutatja a gyorsabb utat, ma reggel újra a csöndes Sussex-i tájon át, elkerülve a nagy forgalmat.
Az első kliens már vár a recepciónál. Kicsit morgós, gazdi élvezi hogy morcos velem kicsit, de az asztalon vizsgálat közben szépen összebarátkozunk. Marad velünk mára, hogy széppé varázsoljuk a mosolyát.
Szellősen foglalt a mai nap, érződik a tél vége. Délelőtti utolsó előtti betegem öreg terrier ismert veseproblémával. Az elmúlt napokban hirtelen sokat romlott az állapota, szájszaga magáért beszél, végstádiumú vese, gyenge kilátások, elmondom a lehetőségeket, a hölgy igazán szereti öreg társát nem akarja szenvedni hagyni tovább, a méltó, kegyes túlaltatását beszéljük meg. Otthon szeretné a saját környezetben a vele öregedett kutyatársa mellett. Megbeszéljük, hogy délben ott leszünk. A szőrt még a rendelőben lenyírom a lábáról és fájdalomcsillapítóval bocsátom el, legye idejük elbúcsúzni. Kedves portugál kollégám a fogápolásba kezd, mi a segítő nővér és én összekészítjük a kiszálláshoz a szükséges kellékeket. Crawley gyönyörű kertvárosi kerületén vezet utunk, Kis mézeskalácsházikók egyike a célpont. A gazdi már vár bennünket, kutyái a kanapén, a család már elbúcsúzott, de lányát hívja,aki Velük akar lenni az utolsó úton. Lélekben felkészült a hölgy, vénakanül gyorsan, fájdalom mentesen már utat enged a végleges álmot hozó anyagnak. Lassan ürül a fecskendő, az izmok engednek, békésen lazul a test. Mire az utolsó néhány csepp a vénába ér Daisy már fényes mezőn fájdalmát, szenvedését felejtve. Öreg társa hozzásimul, búcsúztatja, gazdi és lánya együtt sírnak felemlítve az együtt töltött évek alatt történteket.
Csendesedik a gyász okozta érzelem, az erőtlen testet saját takarója fedi, a hamvasztáshoz zsákba helyezzük óvatosan. A zsákot a magunkkal hozott Arsenal feliratú takaróba rejtjük. A hölgy könnyes szemmel mondja mosolyra húzódó szájjal, elhunyt férjének hogy tetszett volna, hiszen Arsenal szurkoló volt. Elköszönünk, beszélgetve vissza a rendelőbe. Telefonhívás vár. Szomszédos praxisban kérik a segítségemet, mert kolléganőm harmadik trimeszterben, röntgenre lenne szükség hányós betegnél.
Gyorsan érek Gossops Greenbe. A beteg vígan csóváló fiatal, gyönyörű, fekete labrador fiú. Gyors fizikális vizsgálat után javaslom a vérvételt a röntgen előtt, mert steak evése után kezdett hányni. Kicsit bosszant, hogy még nem kapott hányáscsillapítót és folyadékot sem.. Az automata gyors, szerencsére a hasnyálmirigy rendben, érdemi elváltozás nincs. Gyors izomba adott szuri után ellazul a felvételezéshez. A képeken semmi ijesztő, a diagnózis még várat magára, de a tünetek miatt átviszik a központi kórházba éjszakai ellátásra, megfigyelésre. Elköszönök, vissza a saját fészkembe. Oltások töltik ki a délutánt. Középkorú pár két hatalmas ginger macskával. Előre mondják, hogy kicsit morcosak. Ennek semmi nyoma a vizsgálóban. Csendes halk szavak, sok simogatás közben alapos vizsgálat, majd az oltás és további becézgetés közepette karomvágás. Lazák a macskák, semmi feszültség. gazdasszony kifelé visszafordul kedvesen mosolyogva: az én macskáim állatorvosnál még soha nem voltak ilyen ellazultak. Mosolyogva csak a hely varázsát tudtam okként felhozni megfűszerezve személyes varázsommal. Sok formája van a csendnek és nyugalomnak. Mindegyik szép a maga nemében.
