Az élet egy nagy kaland, de tehetjük azt még kalandosabbá.

Lánykám fél éves Erasmus ösztöndíjjal kapott lehetőséget kutatómunkát végezni Limerickben. Úgy döntöttünk segítek neki elhelyezkedni, megismerni a helyet, hogy könnyebb legyen az élet.

Mert, hogy semmi sem megy egyszerűen, szinte az utolsó pillanatig függőben volt, hogy lesz e lehetőségem szabadságot kapni a szükséges 2 napra, ha már a csütörtököm szabad. Itt a szabadság igénylése keretek között megy és f. év áprilistól március végéig tart. Én meg októberi új belépőként az előző évben igényelt időszakra kértem a két napot, amit egy email-ben küldtem el az aktuálissal és ez zavart okozott a rendszerben. No de az eredmény  fontos, kicsit megkésetten, de megvolt  szabadság, megrendeltem a repülőjegyeket, és mivel a legjobb opció Stansted volt, hát sakkoztunk, hogy is találkozzunk a Budapestről induló gyerekemmel. Úgy döntöttünk a reggeli géppel jön, én ott várom, eltöltünk egy fél napot Londonban és repülünk tovább Shannon-ba.

Szerda estére szobát foglaltam Three Bridges-ben az állomás mellett, mert kora reggel buszok még nem járnak, a céges kocsit meg nem hagynám 4 napra parkolóban. Szerdán a rendelés végén tanulónővér kolléganőm odarepített a szálláshoz. Belépve nevemet mondtam, mire tökéletes Károly kiejtéssel találkoztam meglepetésemre ( az angolul beszélők mindig Karolinak hívnak, pedig a Royal hasonló a Károly végéhez, no mindegy is). Pár szó után kiderült a hölgy Nagyszalontán született, Nagykárolyban élt és 5 éve van itt. Kicsi a világ.

Másnap kor reggel 5 perc séta után már vártam a vonatom. Átszállás, metro, újabb vonat és időben kiértem a reptérre. Volt  még időm körülnézni. Saját csomagomat már a megőrzőben hagytam, a Budapesti gép már landolt, a csomagokat várják odabent. Kis idő múlva megjelent az én gyönyörűm bőröndjei fogságában. Gyorsan elnyelte a csomagmegőrző azokat is és irány a város.

Terveztük, hogy a Warner Bros stúdióban megnézzük a Harry Potter filmek forgatási helyeit, de sajnos lecsúsztuk a lehetőséget, hát változott a program. A föld alatt a Kings Cross-ig mentünk, ahol korábban kerestük a 9 3/4 vágányt és most meg is találtuk. A falba építve ott a troli kocsi, sor kígyózik, hogy elérhesse a Roxfordi vonatot a Hogwart-hoz. Gyerek, fiatal felnőtt állta a sorát, hogy kattanjon a kamera, ki-ki sálat választott, Vicám Griffendoros saját kötésű sálban kezdte meg a falon átjutást.

Az élmény után üzleten át vezetett az út, ahol varázspálcák, sálak, pulóverek és minden, mi eladható a témakörhöz kapcsolódóan. Óriási ötlet és persze üzlet is. Otthagyva a varázslatot emeletes buszra föl és irány a British Múzeum.  Néhány óránk volt csak, ezért szemlézgettünk. Kis görög, római és egyiptomi korvándorlás után értünk  vaskori kelta kultúrát szemléltető termekhez. Megunhatatlan és minden alkalommal újabb meglepetésekkel szolgál a múzeum.

Nem hagytuk korgó pocakjainkat sem ellátatlanul. Fizikailag és szellemileg is jól tápláltan irány vissza a reptérre. Gyorsan bejutottunk, eljött a gépre szállás ideje. Mire kinyitottuk a szemünket már ereszkedtünk is alá Shannon felé. Kicsi a reptér, hamar jött a nagy bőrönd, indultunk kifelé, de a vámos megállított a neylonba csomagolt bőröndünk láttán és talán mert nem írek voltunk. Szegény bőrönd sokadik sugárterhelését kapta. Csak a vámmentesen behozható mennyiségű cigaretta fele volt a csomagban, hát mehettünk tovább, persze szinte utolsóként.

Lánykám előre elrendezte a szállását. A szállásadó, kedves középkorú fiúk fogadtak bennünket nagy szeretettel és vittek Limericki házukba. Kedvesen vacsorával kínáltak, ami minden szempontból nagyon jól esett. Paddy nevű westie kutyusukkal hamar barátságba kerültünk. A hosszú nap miatt hamar pihenni mentünk.

Első nap, irány az egyetemi campus. A busz és megállója okozott némi fejtörést, aztán 25 perces séta után értünk a célba. A városon kívül felépített egyetemi város hatalmas, a Shannon folyó két partján festői környezetben. Az ott dolgozók kedvesek, segítőkészek. A hivatalos ügyeket sikerült hamar és sikeresen intézni, én ezalatt kicsit körbejártam a helyet, gombát is találtam, hatalmas tintagomba örvendeztetett.

A központi hivatalok az egyetem koncerttermével vannak egy épületben, a jegyirodában van még jó hely remek ír zenei koncertre Vicának, meg is veszi. Busszal irány a város. Az ég kicsit szürke, napocska alig, de azért kellemes az idő. Sétálgatunk, ismerkedünk, irány a város legfőbb nevezetessége a King Johns Castle felé, ami a folyó által körbeölelt szigeten élte túl az évszázadok viharait jó állapotban.

A kastély felé már a szigeten Írország legrégebbi még ma is működő román stílusú temploma a St Mary's varázsol el bennünket. Parkjában nyílik a hóvirág, ismeretlen virág ontja mézes illatát. A templom sajnos zárva, sírkertje szó nélkül meséli a múltat.

Sötétedik, a vár látogatását holnapra halasztjuk és a folyóhoz visszafelé tartva, annak partján betérünk a Locke pub-ba. Megkóstoljuk a Murphy's vörös nedűjét. Nem most ittam utoljára már érzem. Finom, bársonyos, nem a szokásos keserű íz. Lassan visszaballagunk a buszmegállóig és irány haza.

Házigazdáink már otthon, tévéznek a nappaliban, mikor hazaérünk. Leülünk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat. Kérem ajánljanak valami jó éttermet holnap estére, ahová meghívom Őket egy vacsorára. Én a vendégszobájukat kaptam minden költség nélkül.

Péntek reggel, Michael és Dennys már elmentek dolgozni, mi is szedelőzködünk irány a város újra, a campusra csak délután kell visszamenni. Ez a nap varázslatos. Az 1200-as években elkezdett, majd tovább épített várban berendezett interaktív kiállítás lenyűgöző. Végig vezet az ír sziget és főleg Limerick történelmén, a népet ért rengeteg szenvedésen.

Az élmény külön fejezetet érdemel. A kiállítási terület után a vár minden zegét-zugát felfedezzük. Toronyszobákban monitoron pallér, pénzverő, katona, várparancsnok meséli el ízesen életét. A körbástyákról belátni a várost., észak felé pedig a folyó és a Gallway irányában emelkedő hegyek körvonala.

Most bejutunk a templomba, kedves idős hölgy a pultnál. Kártyával fizetnék, mert készpénz nincs nálam. Kártyaolvasója nincs, de kedvesen invitál, nézzünk körbe gyorsan fizetség nélkül. A puritán oltár előtt kezünkbe nyom egy színes tájékoztatót, hogy könnyebben eligazodjunk. Invitál esti koncertekre, melyek ingyenesek. Szívünkbe zárjuk. Visszafelé már tegnap kinézett könyvesboltba térünk. Gael nyelvtanuláshoz keres Vica könyvet. A tulaj kedves, megmutatja a választékot és ajánlja azt, ami szerinte a leghatékonyabb, meglepi, hogy magyar akarja az Ő ősi nyelvét tanulni és ezzel barátunkká is válik. Kerül a kosárba ír tündérmese és mitológia is.

Pár apróság vásárlása után irány a campus. A busz a központban tesz le. Hamar megvan a diákigazolvány, mára nincs is itt több intézni valónk. A diák központ felé tartunk, remek étterem és söröző a falak rejtekében. Isteni ír pörköltet eszünk. Vissza a szállásra, kis csendes pihenő után szedelőzködünk, mert 8-ra van foglalt asztalunk.

A hely autentikus, hangulatos pub, a személyzet elbűvölő. Én egy remek cannelonival, lánykám lazaccal zárja  a mai étkezést, finom, testes Malbec öblíti az étket. Házigazdáink áthívnak kedvenc közeli sörözőjükbe. A Murphy's-ben most sem csalódom. Jó hangulatban, jókat beszélgetve telik az este, majd irány haza.

Az én utolsó napon, mint szállásmesteré, kezdődik. A városban töltünk pár órát, Dennys visz bennünket, mert programja van és pont arra megy, ami nekünk is remek. A Hunt múzeum a mai tervezett program, de renováció miatt kimarad Írország leghíresebb régiséggyűjteménye. Kerámia kiállítást kínál a múzeum kis boltjában kiszolgáló kedves úr. A kerámiák túl nagy hatással nincsenek ránk, a helyi művészek munkái. A kis üzletben csodálatos kelta motívumokkal mintázott medálok ejtenek rabul bennünket. Kis idő múlva egyik már a nyakban ékeskedik.

Séta tovább a folyóparton a krumpli piacon át a vár  előtti sétaúton. Menet közben a helyi elöljáróság mellett haladunk, emlékpark a Húsvéti felkelés és a függetlenné válás hőseinek. Pár lépéssel arrébb vadludakat mintázó szobor emlékezik arra a 15000 ír katolikus katonára, akik vereségük után sértetlenül távozhattak Franciaországba, Orániai Vilmos és a jakobinusok idején.

Átsétálunk a hídon. A másik parton a Treaty-kő, amelyen írek és angolok írtak alá megállapodást a vallásháború lezárásaként, amit aztán az angol királyok meg is szegtek.

A jó levegő és a nagy séta után olasz étteremben ettünk olyan bolognait, mint még életünkben soha. Az idő elszaladt, lassan vissza kell indulni. Kis pihizés, a csomagom már összekészítve, Michael kedvesen ajánlotta, hogy kivisz a reptérre. Autózás közben elhaladunk Bunratty vára mellett, ahol remek programokat szerveznek, Vicát örömmel viszik majd magukkal a fiúk, ha kedve tartja.

Nem szeretek hosszan búcsúzni, hosszú atyai ölelés, Michaelnek ezer köszönet. Új barátokra leltem a messze ír világban. A reptér kicsi, szinte üres, ma már csak az én gépem indul, az éttermet már takarítják, de még kapok egy finom americano-t. Noel Fitzpatrick élettörténetét olvasom, az idő hamar eltelik, leszáll a gép Stansted felől, gyors csomag- és utascsere. Foghíjasan, könnyű reptűen száll a gép. Időben landolunk, taxit fogok és irány az előre foglalt szállodai szobába. Kedves fiatalember a recepciós, bejelentkezem, reggelre taxit rendelek és irány a szoba. Kicsi, de kellemes, forró zuhanyra vágyom, beállok a zuhanypanel alá, gombok elfordítva, semmi. A lámpa csak villog, látni nem látok semmit. Bosszankodhatnék, de inkább megmosakszom a csapnál és irány a takaró alá. Reggel korán ébreszt a telefon, lemegyek az étterembe, üres. Az asztalokon szennyes edények, választék alig, tej nincs a kávémba. Így jártam, kicsit szusszanok, érkezik a taxi, odakint minusz 4, deres a határ.

Fizetek, kiszállok,  lesétálok az állomásra, gyanúsan üres. Hamar kiderül, hogy ma buszok mennek a vonatok helyett. Vissza egy szinttel feljebb, kényelmes a busz, előttem rossz szagú utas, mellettem olasz család feje tartja szóval családját. Liverpool str. ,megállunk, leszállok, egy megálló a Central vonalon a Bank- ig, innen tovább a Northline-on London Bridge megállóig. A vonat már benn áll, meleg, kényelmes. Telefonomon rendezem az üzeneteim, olvasgatok, és már Gatwick, készülődöm, leszállok, taxiba ülök, a sofőr erősen testszagú, megborzongok, Ez egy ilyen nap. Hamar a rendelőhöz érünk, ahol friss levegő és a saját autóm vár.

Hazaérve abszolváltam a forró fürdőt. Gyönyörű az idő, déltájban ragyogó napsütés, rövidnadrág, póló, Sussex az itteni otthon. Írország a szívemben, tudom, visszavár és ott a mi kincsünk is.