A kimerítő, 4 éjszakai műszakkal töltött hétköznapokra egy szombati ügyelet tette fel a pontot. A munka nem volt kimerítő és alapellátás részeként 1 napja vagy egy hete a családba került kis kedvencek első vizsgálatával, felvilágosítással és első oltásokkal telt főképpen. Három rendelőben láttuk el a szőrös kis csodákat egymást követően. Kezdve a nemsokára saját vezetésemmel működő rendelőben, majd folytatva ott, amit még anno megpályáztam és befejezve azzal a rendelővel, ami egy három (e három ) rendelőből álló hálózat voltak egykoron. Nyugdíjba vonult angol kolléga építette föl a három rendelőt és üzemeltette nagy forgalommal a kliensek legnagyobb megelégedésére, de eljött a visszavonulás ideje, a fia vette át a menedzsmentet és kevésnek bizonyult. A rendelők pedig jelenlegi munkáltató cégem birtokába kerültek. Milyen szép is az élet. 

Ma reggelre kipihenten keltem és készültem Londonba egy kedves egykori tanítványommal, aki kiváló kollégám volt az egyetemen, végül munkaadómmá vált. Megálmodott egy 1998-ban egyedülálló rendelőt, amit egy idő után közösen álmodtunk és indítottunk. Én az ottani családias csapatnak 18 évig voltam tagja, amiről ma megemlékeztünk egy finom croissan és csésze tea mellett a Trafalgar tér szomszédságában ülve és élvezve egymás társaságát. Szép időket éltünk meg együtt, volt miről beszélni. Nem feledkeztünk meg felnőtté vált gyermekeinkről sem akikre méltán vagyunk büszkék, hiszen a szakmai sikerek eltörpülnek amellett, hogy értelmes, okos fiatalokká váltak fiaink, lányaink. Csatlakozott hozzánk kis idő múlva kolléganőm, barátom nagy fia is és sajnos hamar indulniuk kellett, mert ma repültek haza.

Az idő csodás, szikrázó napsütés, a téren nyüzsgés, a szökőkút vizében szivárvány játszik, egymásba érnek a turisták, kattognak a gépek, billegnek a selfi-botok. Kis területen békésen töltik a napot Afrika, Ázsia, Európa fiai és lányai, a mutatványosok kápráztatják a népet a Nemzeti Galéria előtt, mint mindig. A kellemes beszélgetés után belépek a galériába és elkezdem időutazásomat. A kiállított képek száma káprázatos, a 13. századi padovai és más olasz mesterek művei a legkorosabbak. Az ábrázolás még meglehetősen kezdetleges, a téma egyházi. Ilyen tömegben kisdedet imádó királyokat ritkán lát az ember. Képviselteti magár Leonardo mester is, Tiziano színei káprázatosak, Raffaello mester, Botticelli...

Telítődve a hitvilág színes kavalkádjával, üdítően hatnak a portrék a flamand, német, angol és osztrák mesterek ecsetjeit dicsérve. A tekintetemet hirtelen magával ragadja régóta kedvenc képem Bruegheltől. Meglepődtem kicsiny méretén és a kicsiny vászonra felvitt ecsetvonások elvarázsoltak. Nem csak a cím paradicsomi, hanem a látvány is. Pár, elnyúlt formákkal telített Greco után további németalföldi csodák, tájképek, természeti képek, majd Rubens formái vaskosan, színektől pompázóan. És újra a szinte megszólaló életképek, arcképek kápráztatnak. Levezetésnek a modernek, Monet, Van Gogh és kedvencen a "vámos" Henri Rousseau a maga speciális képvilágával. A szem már szinte káprázik a termeken végigértem. Az élmények magukkal ragadnak, ellazítanak. Kijutva az épületből a múzeum előtt éppen kerékpárzsonglőr fitogtatja az egyensúlyozás magasiskoláját. Sétálnék még, de kellemetlenül szemerkél az eső, lassan szürkül az ég alja. Irány hát a föld alá, egy átszállással kényelmesen a London Bridge-hez érek. A Brightoni vonat hamarosan indul: Kényelmes,  tiszta fülkében kedves vörös, talán francia, svájcisapkás lányka mellett találok helyet, Ő Gatwickben leszáll, én még egy megállót megyek. Irány a parkoló és kényelmesen hazaértem Horshambe. Most pedig befejezem a következő ponttal.

Mosolygós szép nap váltotta a negyedik éjszakát, ami a turnus utolsó epizódja volt. Az első három éjszaka viszonylagos nyugalma után bizony az utolsó megmutatta milyen is az igazi nehéz éjszakai  élet. A könnyű kezdés után bizony kimerítőre sikerült .  Az első három éjszaka során rutinszerűen a kórházban éjszakázó, műtét után lábadozó és a tartós felügyeletet igénylő betegeink ellátása mellett néhány sürgősségi ellátást igénylő érkezett csak, igaz harmaduk a gazdáik erős aggodalma miatt igényelte a nem olcsó éjszakai ügyeletet.

Hétfő és kedd éjszaka rutinos nővér segítette a munkát, ami így igazán egyszerű volt és éjfél után némi  fél éber alvás is belefért. A betegek állapotának rendszeres ellenőrzése és a gyógyszerelés nem volt nagy kihívás, bár aki már átélte milyen érzés az infúziós pumpák éjszakai visítása az tudja mire gondolok. Az ok legtöbbször szerencsére nem a beteg állapotának változása, hanem technikai, ami könnyen és gyorsan rendezhető, de igényli az állandó készenlétet, mert soha nem lehet tudni mi is a hangoskodás oka.

 A patkányok támadásának áldozatául esett méretes teknőc nem volt vidám az izomba adott injekcók miatt és némelyik macsek is morcos volt a háborgatásért, még ha érettük volt is mindez. Milyen szép szemekkel is tudnak nézni a kutyabetegeink, minden szép szóra állapotukhoz mérten élénk farkcsóválással válaszolnak, simogatásra tolják arcukat és meglepő készségesen együttműködnek a kezelések alatt, persze köztük is akad morózus, nem együttműködő, de az angol állattartási kultúrának köszönhetően többségében remekül szocializált négylábúakkal van dolgunk.

 A laza bemelegítést követte az igazi kemény utolsó este-éjszaka. A kórház tele, mindenki  lábában kanül, a pumpák ütemesen pumpálják az infúziót, a telefon csörög, a bejárati hívó üvölt és egyszerre árasztanak el a segítségre szorulók.

Álltuk a sara. A tíz éves kedves négylábú öregúr egy hete már gyógyszeres kezelés alatt javulni látszott hasfájása miatt, amikor tegnap este hirtelen felugrott és elkezdett lihegni, remegni. A kedves idős pár erősen aggódva mesélte el a történetet. A kutya vizsgálata nem adott túl sok értékelhető információt, de hasmenése nem volt és nem is hányt, bár gyógykezelése ebben az irányban kezdődött. Kezdtem kifejteni a lehetséges okokat, a tüneti kezelés lehetőségeit, a nem szteroid szerekkel való fájdalomcsillapítást, amitől korábbi rossz tapasztalat miatt elhatárolódtak.

És ekkor - milyen jó is, hogy nem később – előkerült a múltból egy gerincsérülés, amit a Fitzpatrick klinikán kezeltek sikeresen. Nagyon tisztelt egykori mesterem Papp László kiváló belgyógyász mondogatta mindig, hogy a jó kórelőzménynél csak a pót kórelőzmény lehet hasznosabb. A paracetamolban sikerült megtalálni a kevesebb mellékhatással bíró fájdalomcsillapítást a gazdák megelégedésére. Lelkükre kötöttem, hogy ha nincs javulás vagy az állapot romlik, akkor tovább kell lépni és górcső alá venni a gerincet, gerincvelőt.

Kicsit később érkezett a már a hordozóban vészjóslóan morgó kandúr, akinek vizsgálata gladiátort igényelt. Alapos vizsgálatot nem hagyott az istenadta Garfield formátumú harci macs. Előre figyelmeztettük a mamáját, hogy ha netalán megharapná, megkarmolná akkor irány a háziorvos. Még ki sem mondtam mindezt, mikor a szállító tetejének levétele után csúnyán ráharapott anya kezére.  Óvatos, a körülményekhez képest alapos vizsgálat után megbeszéltük hogyan indulunk neki a túlsúlyos, valószínű ízületi fájdalom tüneteit mutató állat kezelésének. A szükséges szuri beadása után a rémálom bekövetkezett. Anya keze vérben, harcias kliensünk nehezen vissza a dobozba, majd az ajtó csukásakor a rácson át még nekem is osztott az áldásból. Békésen tisztogattuk sebeinket az eseményeket követően.

Ha a kezemre nézek kis történelemkönyv olvasható a régebbi sérülések krónikáit helyettesítő, karmolás és harapásnyomokkal. Tudom mikor, kik foga, karma járta át a bőröm, húsom, mikor voltam óvatlan, mikor esett a dolog véletlen.  Gyűjteményem újabb folttal bővült.

Miközben én az arénában, kollégám rossz társaságba keveredett nyulat vett föl a kórházba. Az együtt tartott fülesek közt némi nézeteltérés támadt és a sérült fél félig kiherélve érkezett ellátásra.

Infúziós pumpák kattogása, gyógyszerek, kényszeretetés, kis lélegzet.

Hajnali fél háromkor, mikor a kakas még tyúkokkal álmodik, érkezett szegény 4 éves spaniel nagyon rossz, sokkos állapotban, végbeléből ürülő vérrel. Gyors elsősegély, vénakanül, süvítő folyadékbevitel, elektródák, csipogás, sürgősségi ellátás, vizsgálatok, vérlabor.

Erős vérvesztés a belekbe, fehérvérsejt az egekben, véralvadása elhúzódó, az ultrahangvizsgálat eredménye nem egyértelmű, kevés folyadék a máj körül. Akut vérvesztés nem egyértelmű háttérrel, gyors megoldást igényel, az intenzív kezelésre nem igazán reagál, fel kéne tárni a hasat, de ahhoz vérre lenne szükség. Telefonok a pitymallatban, végre van vér, indítják. A paraméterek egyre romlanak a kezelés mellett, a folyamatos, kezeléssel dacoló pulzusszám lassan csökkenni kezd, talán jó jel, de pár perc elteltével szegény szeme üvegessé válik, reflexek nincsenek, csak a szív dolgozik még becsülettel, de ez már csak l art pour l art volt. A tulajdonos tájékoztatása után nem engedtük tovább szenvedni.

Reggel fél hét, újra a kórházi betegek. Hőmérséklet, pulzus, légzés rendben, irány sétálni, felfrissülni a kórház mellett. Nem feszül tovább a kutyahólyag és kitisztul a kótyagos, fáradt fej is. Lassan szivárognak a nappali műszakos nővérek, a betegek átadásra kerülnek. Az utolsó billentyűt is lenyomtuk már, az adminisztráció kész, a kocsi hideg, de kellemesen duruzsol a motor. Óvatosan haza a vizes úton, forró zuhany és elnyel a kényelmes meleg ágy.