A hanyatló kapitalizmus áldozataként a mai szabadnapomon ( mert heti 4 napot dolgozom) kellemes pihenés után úgy döntöttem magamhoz veszem a fényképezőgépemet és irány a tiszta levegő, a csend, a nyugalom és a meditatív hangulat. A természetvédelmi terület 10 percnyi autóút mindössze. Jól fog esni a béke, mert az este vártam hogyan határoz a brit konzervatív párt  Theresa May-jel kapcsolatban. Az előzetes hírek szerint megvonják a bizalmat és más vezeti majd a pártot és a kormányt. Miért nem lepődtem meg nagyon, hogy nem így alakult. Folytathatja az ámokfutását és véleménye szerint hatalmas történelmi hibát követnek el a Brexittel meggyengítve az egységes Európát és hatalmas károkat okozva a brit gazdaságnak. Párhuzamosan figyeltem a hazai történéseket az élő közvetítéseknek köszönhetően. Az elbizakodott, pökhendi, úrhatnám senkiháziak és szarháziak megint átnyomtak olyan törvényjavaslatokat, amik tökéletesen hátraviszik az országot. Az ellenzék előtt kivételesen emelem kalapom, de Széll Bernadett ne akarjon fényeskedni, hiszen a jelen kétharmad Neki és az LMP-nek köszönhető. A budapesti népesség pedig elindult hangosan, elégedetlenül. Szemben álltak a munkájukat végző, alulfizetett, parancsot tejesítő fivéreikkel. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, sajnos néhány hőbörödött radikális, provokatőr vagy csak alkoholtól túlmelegedett gyújtogatni kezdett, aztán jött  paprika spray, könnygáz, majd a kiszorítás. A rendőrökön nem volt azonosítás, hát hogy lehet ez ? Hahó fiúk, 2006-ban ezért reklamáltatok mikor felfordíttattátok a várost a kemény maggal. 

Odaértem a természetvédelmi terület látogatóközpontjába. Jegyvásárlás közben a kedves hölgy kérdezte nem kéne kesztyűt húznom, hiszen elég csípős a levegő. Nagyon kedves, á dehogy. Lassan andalogva kezem azért a zsebemben indultam el az ösvényen. Az első fedett madárles, ahol etetőkre jön a természet csodája tele volt korábban érkezett hatalmas teleobjektívekkel felfegyverzett kollégákkal. Csöndben továbbsétáltam, hiszen van hely és tér bőségesen. A gépem még a táskában melegedett a kezem a zsebemben. Kellemes friss levegő, öt fok körüli napos szép téli nap. Fölöttem cincogás jelezte az ágak közt élelmet kereső őszapók jelenlétét. A gép telével gyorsan előkerült, de az ágak barátságtalanul takartak minden piciny tollas testet. Woodpecker munkája hallik és végre tisztán a közép tarkaharkály. Tovább a legtávolabbi  leshelyig, ahol csak ülök és előkerül a pipa még otthon megtömve finom új dohánnyal. Jólesik az íz, az illat. Madár itt nem jelentkezik, hát pöfékelve séta tovább a vizenyős területek kialakított pallókon. Több helyen leülök, figyelek, várok, szippantgatok, élvezem a csendet, békét, illatot. Időnként fotópuskások jönnek, köszönünk, ki ki a maga útján tovább. A szomszédban golfozó társaság püföli a kerek fehér röppentyűt. Vörösbegy közel és tisztán, érdeklődve bevár, pózol. Kicsit arrébb gyanús mozgás a fán, fakusz akrobataként megy az ág alján. Lassan visszaérek az etetőkkel telerakott leshez. A közönség megcsappant, őszintén nem bánom. Leülök és a csodák percről, percre történnek. Parányi ökörszem pózol, keresgél, szemez velem, zöldikék iszogatnak, az etetőn csuszka, majd kisvártatva tengelic ropogtatja a magot. A pintyek tartózkodóbbak, inkább a földre szórt magot szemezgetik. Parádés fácánkakas az etetők alatt a lehullott magot szedegeti, kicsit arrébb németalföldi festményre illően fácántyúkok töltik begyüket szorgalmasan. Hangos motoszkálás után megjelenik szürke mókus trükkösen átölelve az etetőt falja a magot, növeszti pocakját. Társa ágvégen őrszemként pózolva néz kamerámba. Ujjaim dermednek csak elkelt volna a kesztyű, de sebaj. Kifelé még bomló nádbuga vonzza a tekintetet. A csípős idő ellenére rezgésszámom az optimális, meditatív nyugalom jár át. Hazafelé beugrok a városba kicsit körbenézek. Kedvenc árusom nem találom, pedig most elhoztam volna fából faragott, szemet gyönyörködtető kosárkáját. Hazaérve vissza a modern világba, gép bekapcsol, Francesco Durante zenéje lazít, a Facebookot böngészem és visszatérek a való világba. Otthon szép arcú, optimista diákok síppal, dobbal járják a ködös várost szolidarítást vállalva a munkásokkal, már a Lánchidat zárják. Frissek, bátrak, értünk is ott mennek a téli délutánban bajszos szart skandálva a Sándor palota felé. Saját jövőjükért, a mi nyugdíjas éveinkért mennek kipirulva, mellettük még békésen a rendőrök is. Az országnak kéne 100 év no nem magány, hanem békés polgárosodás, hogy soha többé meg ne történhessen hasonló országrablás, néphülyítés. Nagycenken enyhe földmozgás,Széchenyi nem nyughatik.

A kényelmes vasárnap reggeli kelés, mosdás, borotválkozás, reggeli után ma is London volt az uticélom. A Victoria pályaudvarról kényelmesen, 1 átszállással és rövid, de kellemes sétával értem a hatalmas parkban két ijesztő ágyú védelmét élvező Imperial War Museum-ba. A belépéskor szokásos csomagkontroll után a múzeum átriumában második világháborús vadászrepülők vonták magukra a figyelmemet. Impozáns és megdöbbentő. A múzeumot az első világháborút követően hozták létre a hatalmas angol véráldozatra emlékezve. Az alsó szinten zseniális installációkkal mutatják be a háború kitörésének okait, borzalmait, következményeit. Szörnyű hallani az igazságot, miszerint az osztrák-magyar csapatok Szerbia lerohanásával kezdték a háborút. Az ok nem igazán Ferenc Ferdinánd halála. Anglia komoly túlhatalma és hatalmas gyarmatbirodalma (akkor a világon minden 4. ember a korona alattvalója volt) az országot gazdaggá tette, ugyanakkor az akkori angol társadalom többsége nyomorgott,a szüfrazsettek és a munkások szavazati jogokért harcoltak, a németek növekedni, terjeszkedni akartak, elvenni, megszerezni, a fegyvergyártók gazdagodni és elindult a borzalmas mészárszék minden mocskával, embertelenségével. Hulltak az emberek, mint a legyek, golyótól, harci gáztól, srapneltől, szuronytól. Anglia a tengereken kezdte elveszteni a biztonságát és ez 4 évi iszonyattal járt. A családok megszenvedték mindkét oldalon, nélkülöztek, reménykedtek, gyászoltak. Az én dédapám szerencséjére túlélte és hadirokkantként élte le az életét. A napokban néztem a Parade's End című remek angol filmet, ami ebben a korban játszódik. Az ott látott harctéri jelenetek, lövészárok élet elevenedik meg a múzeumban. Megrázó és döbbenetes. A következő szinten a pár évtizedes nyugalom után kitört második világháború még embertelenebb, ember ellen kreált gyilkoló eszközökkel gazdagított története nyomasztja az embert, korabeli filmekkel, hanginstallációkkal, a levegő, a vizek és a szárazföld tömeggyilkos eszközeivel és a csúnya vég a Hirosima, Nagaszaki végpont szénné égett női test képében. Felkavaró, elgondolkodtató és már közelebb van a mi életünkhöz. Az én családomból 5 férfi vonult hadba értelmetlenül. Nagyapám és egy közeli rokon maradtak ott árván hagyva a gyermekeket és özvegyen asszonyaikat. Mindezt miért ??!! 

Egy szinttel feljebb van a minden emberit nélkülöző, megbocsáthatatlan holokauszt emlékkiállítás. Középiskolás koromban jártam az Ausvitzi, Birkenaui táborban és a Krakkói múzeumban. Ez a kiállítás döbbenetes mementó. Soha többet, embereeek. Aztán a délszláv háború megmutatta, hogy ez megismétlődhet. A mást, ellenséget, mert bosnyáknak született, ugyanolyan kegyetlenül gyilkolták, mint a nácik a zsidókat, cigányokat, egyet nem értőket. 

A sok borzalmat feloldandó a Moments of Silence installáció sötét termeken visz keresztül, halk zeneszóval kísérten, amit felold a fokozatos világosodás és a kifehéredés a barangolás végére. Nagyon EMBERI. 

A látottak nyomasztó hatása elgondolkodtatott. A jelen történései gyanúsan rossz irányba mutatnak. Elkezdődött a kirekesztés, a megbélyegzés, hangzatos jelszavak, emberek uszítódnak egymás ellen. Kis zsarnok-jelöltek és hűséges alattvalóik, kiszolgálóik hangoskodnak, kezdik átírni a múltat, Petőfiről mikor találják ki, hogy Petrovicsként nem is magyar ? A dunai föderáció álma helyett a kicsit nehézkes, de biztonságot nyújtó EU ellen áskálódnak kicsik, nagyok, az orosz mackó meg pödörgeti a bajuszát, mert saját magát gyengíti az ellenlábas. A Brexit ugyancsak gyengíti és megosztja azt a szervezetet, ami biztosítéka lehet(ne) a már régóta tartó békének. Európa országai végre egészséges gazdasági verseny mellett békében élhetnek, de meddig még ? A gazdagság és hatalom újra kevesek kezében koncentrálódik, rossz, beteg ideológiák erősödnek. 

Jól esik a friss levegő a nehéz gondolatok után. Korai még az idő csodásan süt a decemberi nap. Elsétálok a Tibeti emlékparkban -amit a dalai láma őszentsége avatott fel - a kijáratig és buszra szállok. Az igazi londoni piros emeletes. Nincs kedvem most a metróhoz. A város, a nyüzsgés, a színek, fények feloldanak, az sötét gondolatok tisztulnak. A Regent's parknál leszállok. A fű harsogó zöld, a kitartó decemberi rózsák meglepnek. Lelassulok, andalgok, gyönyörködöm. Galamb tornászva próbál bogyót szedni a bokorról több-kevesebb sikerrel. Szökőkút lövelli magasba a vizet, ami finom permetként hull vissza. Gyönyörűek a színek. A tóhoz érve a túloldalon madarak koszorújában helyi hölgy eleséget oszt, szemtelen hattyú lopja ki kezéből a falatot. Arrébb kézre száll a galamb a magért, apácaludak, vizityúkok legelésznek. Mókus araszol az eleséget kínáló kézhez. Egy-egy szárcsa kergeti ellenlábasát hangoskodva, szárnyát csattogtatva. A nap lassan leszálló ágba kerül, kamerát tartó kezem gémberedik. Tartalmas, változatos napom végén hazaérve pulykasteak sistereg a serpenyőben, a rizs már szinte kész, lengyel boltban vásárolt savanyú patisszon üvege már nyitva. És itt most csak ülök és regéltem.

Eltelt egy újabb munkás hét. A praxis  mindennapi szépségeivel és árnyoldalaival. Egyszerű rutinmunka mellett kihívást jelentő vagy éppen megoldhatatlan esetek. Minap fogkő eltávolítására érkezett egy befogadott macska intenzíven aggódó anyukájával. Tanuló nővér vette át a beteget rutintalanul. A gazdát szerencsére aggodalma a váróban tartotta, ezért meg tudtam vizsgálni hiszen küldött kliens volt. Picit sápadt nyálkahártyákon kívül nem volt eltérés. Elkezdődtek a konzultációk, a cica várta a vérvételt, beavatkozást. Konzultáció közben szólt a vezető nővér és segítséget kért, mert nem boldogultak a vérvétellel, ami meglehetősen ritka. A macska ellenállt, karmolt, harapott, minimális bódítószert kapott már, de vért még így sem sikerült venni. A próbálkozás miatt idegesebb volt és a vérvételi helyen lett egy kis vérömleny. Engedélyünk volt a bódításra, ezért kicsit mélyítettük a bódulatot. Kicsit később már az automata berregett a vér vizsgálata közben. Az eredmény lehangoló, minden véralkotó sejtforma nagyon alacsony számban. Hívtam a gazdit, hogy a hematológiai eredmény és a macska ismeretlen előélete (kijáró macska volt) felveti háttérbetegség gyanúját. Hozzájárulásával leukózis és macska immunhiányos kórkép (FIV) gyors-tesztet végeztünk. A gyanú sajnos beigazolódott a macska FIV pozitív a vérfogyottság háttere már tiszta a prognózis rossz. Újra telefonbeszélgetés, amikor tájékoztattam a hölgyet, hogy veszélyesnek tartom az altatás elnyújtását és nem javasolom ebben az állapotban a fogászati ellátást, egyetértett. Felfüggesztettük a bódulatot, szépen, jól ébredt. A hazaadáskor elmondtam miről van szó, gyógyulás nem várható, a macska a betegség végső stádiumában van. Euthanasiáról hallani sem akart, említettem a véradás lehetőségét és megemlítettem annak átmeneti hatását és a veszélyeit ebben a stádiumban. Elmondtam, hogy interferon segíthet, de ebben a stádiumban sajnos nem sokat ígérhetünk. Vissza akart menni a helyi, beküldő kollégához (azonos cég másik rendelője) mivel az a hely közelebb van. Két nappal később keresett telefonon és magából kikelve állította, hogy a bódítással tönkretettük a macskát, mert nem eszik, gyenge, nehezen vesz levegőt etc. Higgadtan elmondtam, amit korábban is többször ismételve a lényeges pontokat és közben átnéztem a macska kórlapját, mivel már a központi kórházban volt, haldoklott. Döbbenettel nyugtáztam, hogy a beküldő fiatal kolléga a macska rossz állapotát a bódításra vezette vissza, ami talajt adott a hölgy érveléséhez. Az ellátó kórházban a kórházvezető elmondta a gazdának, hogy nincs tovább, de az elaltatástól elzárkózott a hölgy és innen már állatvédelmi üggyé vált, mert az állat a betegség végstádiumában szenved.

Másik, kedves gazda 13 éves, tüdőfibrózis gyanújával kezelt westije a kollégám által felírt szteroidra nem reagált. Megvizsgáltam, végigbeszéltük a probléma jellegét, a gyógyításra ma nem áll rendelkezésünkre megfelelő gyógyszer. Tünetileg lehet kezelni. Szerencsére a tünetek nem túl súlyosak, a pontos diagnózishoz mély altatásban mellkas CT-re és még inkább tüdőbiopszia szövettani vizsgálatára lenne szükség. Ezt nem szeretné. Hozott egy cikket egy új fibrint oldó enzimterápia lehetőségéről, ami egy klinikai kutatás eredménye volt sajnos, utánaolvasva korai bizonytalan eredmények vannak csak, de talán egy próbát megér. Nem ártalmas, de egy esélyt adhat. Meglátjuk. Hétfőtől én vezetem a rendelőt, kollégám távozása után, ami szép feladatnak ígérkezik.

Eljött a megérdemelt pihenés ideje, szombat reggel, csend, nyugalom, aprócska fejfájás korai jelei. Reggeli csevely az én kedvesemmel, aki még otthon folytatja a saját munkáját. Kényelmes kelés, szokásos quarelin, bőséges reggeli után úgy döntöttem a kellemes időben járok egyet. Fényképezőgéppel a vállamon kényelmes séta a kertvárosi házak közt a közeli erdőcskébe, egy kis patak völgyét követő sétaúton. Az idő kellemes, a városi forgalom zaja csökkenőben, a nedves avar kellemesen csípős szaga és az erdő hangjai megnyugtatóak. Alkalmanként szembejön egy-egy kutyát sétáltató, néhány futó rója köreit. Meditatív környezet, el- elkattan a fényképezőgép a gombák csodás világa itt ott megmutatja magát. Erős zörgéssel szürke mókusok matatnak élelem után, fölöttem az ágakon őszapók finom cincegése hallik. Megállok egy fa törzsének támaszkodva, takarásban, kamera a kézben. Mire élesre állnék a csuszka továbbrebben, a kicsiny cincegők ágakkal takarva. Lassan továbbsétálok élvezve a természet csodáit. Végre sikerült pipadohányt szereznem, hát rápippantok egy tömésnyire, lassan sétálva a sáros, csúszós örvényen. Itt vagyok hon, itt az én világom, a gondolataim kellemes területeken kalandoznak, nincs munka csak meditatív bambulás. Szembejönnek, mosolyogva köszönök, a válasz kedves mosoly, egy-két szót váltunk ismeretlenül, majd ki ki folytatja a saját útját. A pipafüst koronázza fejem az eső téliesen szemerkél, időnként ráerősít, enyhe szél lengedez. A testnek jól esik a mozgás, a lélek finom rezgéssel nyugtázza a nyugalmat, békét. 

Eközben a Kossuth tér mellett jogosan felháborodott tömeg demonstrál a kormány újabb esztelen intézkedése miatt. A neten meg megy a komment-háború. Itt a Brexit tüzeli a kedélyeket, semmi sem egyértelmű, semmi sem tiszta. 

Az erdő és a levegő bizony tiszta, a heti ledolgozott négy nap után jólesik a lazítás. És ez így van jól, így normális.

A kimerítő, 4 éjszakai műszakkal töltött hétköznapokra egy szombati ügyelet tette fel a pontot. A munka nem volt kimerítő és alapellátás részeként 1 napja vagy egy hete a családba került kis kedvencek első vizsgálatával, felvilágosítással és első oltásokkal telt főképpen. Három rendelőben láttuk el a szőrös kis csodákat egymást követően. Kezdve a nemsokára saját vezetésemmel működő rendelőben, majd folytatva ott, amit még anno megpályáztam és befejezve azzal a rendelővel, ami egy három (e három ) rendelőből álló hálózat voltak egykoron. Nyugdíjba vonult angol kolléga építette föl a három rendelőt és üzemeltette nagy forgalommal a kliensek legnagyobb megelégedésére, de eljött a visszavonulás ideje, a fia vette át a menedzsmentet és kevésnek bizonyult. A rendelők pedig jelenlegi munkáltató cégem birtokába kerültek. Milyen szép is az élet. 

Ma reggelre kipihenten keltem és készültem Londonba egy kedves egykori tanítványommal, aki kiváló kollégám volt az egyetemen, végül munkaadómmá vált. Megálmodott egy 1998-ban egyedülálló rendelőt, amit egy idő után közösen álmodtunk és indítottunk. Én az ottani családias csapatnak 18 évig voltam tagja, amiről ma megemlékeztünk egy finom croissan és csésze tea mellett a Trafalgar tér szomszédságában ülve és élvezve egymás társaságát. Szép időket éltünk meg együtt, volt miről beszélni. Nem feledkeztünk meg felnőtté vált gyermekeinkről sem akikre méltán vagyunk büszkék, hiszen a szakmai sikerek eltörpülnek amellett, hogy értelmes, okos fiatalokká váltak fiaink, lányaink. Csatlakozott hozzánk kis idő múlva kolléganőm, barátom nagy fia is és sajnos hamar indulniuk kellett, mert ma repültek haza.

Az idő csodás, szikrázó napsütés, a téren nyüzsgés, a szökőkút vizében szivárvány játszik, egymásba érnek a turisták, kattognak a gépek, billegnek a selfi-botok. Kis területen békésen töltik a napot Afrika, Ázsia, Európa fiai és lányai, a mutatványosok kápráztatják a népet a Nemzeti Galéria előtt, mint mindig. A kellemes beszélgetés után belépek a galériába és elkezdem időutazásomat. A kiállított képek száma káprázatos, a 13. századi padovai és más olasz mesterek művei a legkorosabbak. Az ábrázolás még meglehetősen kezdetleges, a téma egyházi. Ilyen tömegben kisdedet imádó királyokat ritkán lát az ember. Képviselteti magár Leonardo mester is, Tiziano színei káprázatosak, Raffaello mester, Botticelli...

Telítődve a hitvilág színes kavalkádjával, üdítően hatnak a portrék a flamand, német, angol és osztrák mesterek ecsetjeit dicsérve. A tekintetemet hirtelen magával ragadja régóta kedvenc képem Bruegheltől. Meglepődtem kicsiny méretén és a kicsiny vászonra felvitt ecsetvonások elvarázsoltak. Nem csak a cím paradicsomi, hanem a látvány is. Pár, elnyúlt formákkal telített Greco után további németalföldi csodák, tájképek, természeti képek, majd Rubens formái vaskosan, színektől pompázóan. És újra a szinte megszólaló életképek, arcképek kápráztatnak. Levezetésnek a modernek, Monet, Van Gogh és kedvencen a "vámos" Henri Rousseau a maga speciális képvilágával. A szem már szinte káprázik a termeken végigértem. Az élmények magukkal ragadnak, ellazítanak. Kijutva az épületből a múzeum előtt éppen kerékpárzsonglőr fitogtatja az egyensúlyozás magasiskoláját. Sétálnék még, de kellemetlenül szemerkél az eső, lassan szürkül az ég alja. Irány hát a föld alá, egy átszállással kényelmesen a London Bridge-hez érek. A Brightoni vonat hamarosan indul: Kényelmes,  tiszta fülkében kedves vörös, talán francia, svájcisapkás lányka mellett találok helyet, Ő Gatwickben leszáll, én még egy megállót megyek. Irány a parkoló és kényelmesen hazaértem Horshambe. Most pedig befejezem a következő ponttal.